Az év utolsó bejegyzése...

Igen, eltelt egy év.

Sok dolgot tudhatok magam mögött, mozgalmas évet zárok ismét.

Viszont valami történt ebben az évben ami talán az egész életemet a dolgokhoz való hozzállásomat megváltoztatta. 1 éve, igen pont egy éve a két ünnep között történt hogy az interneten böngészve találtam egy blogot...egy kutyáról...egy terápiástanoncról!!!

Azonnal belemerültem az olvasásba és fantasztikus dolognak tartottam ezt a munkát és egy kicsit irigyelve olvastam és sajnáltam, hogy nálunk ilyen nincs. És tévedtem, mert ez az egyesület Egerben van és épp önkénteseket kerestek. Ez a blog pedig Véda a terápiáskutya tanonc border collie blogja volt, egyesületük pedig a "Mondjunk mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület.

Azonnal lázba jöttem és éreztem bele kell vágnunk , rögtön írtam is egy levelet az egyesületnek éjszaka 2-kor. bíztam Fanniban és úgy éreztem alkalmas lesz:)))....ennek 1 éve!

Azóta túl vagyunk a terápiás vizsga első fordulóján Fannival és van egy gyönyörűséges angol szetter tanoncom is, egy fantasztikus csapat tagja vagyok és nagyszerű embereket ismertem meg. Boldog vagyok, hogy közéjük tartozom, hisz nem csak egy egyesülethez tartozom hanem BARÁTOKAT is kaptam!!! És nem utolsó sorban egy gyönyörű hivatást tudhatok magaménak, igaz még nagyon az elején járunk, de rengeteg lehetőséget látok benne.

Úgy érzem egy igazán eredményes évet zárunk és ezúton kívánok mindenkinek legalább annyi örömöt mint amit a 2010-es évben kapott!!!

SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!!!!

BARÁTOK

Egy elég fontos dolgot még nem írtam le.

Mégpedig azt, hogy egyesületünk angliai különítménye a BARATÁINK végre hazajöttek látogatóba. Mi pedig természetesen mancsos bulit csaptunk! ;) :)))

Nikolunk!!! :*

Lillánk!!!!:*

Boldog Karácsonyt!!!

Békés Boldog Karácsonyt kívánunk minden két és négylábúnak!!!!

♥♥♥

Egy boldog és elégedett nap...

Mint korábban már írtam, kicsit félve indultam neki a főiskolának, hogy mindenre jut- e majd elegendő időm, legfőképpen a kutyákra. Sok kritikát kaptam, hogy nem volt túl jó döntés bevállalni a kiskutyát a suli kezdés előtt.

Hát a tegnapi nap után ezt már nem hiszem el. Túl vagyok 3 zh-án...tudok tanulni és kutyázni egyaránt. Igaz nem annyi időm van, mint amit szeretnék, de VAN és ez a lényeg.

Péntekenként Fannival az Autista Alapítványhoz járunk gyakorolni és úgy néz ki januártól módunk lesz játékos órákon részt venni amelyet az Esélyek háza szervez gyerekeknek.

Szóval zajlik az élet kutyázással és tanulással. Boldog vagyok!

Sonjával Egerben

Novembe 28.-án Egerbe látogattunk, hogy ismét egy MMancso(T)s találkozón beszéljük meg a korábbi eseményeket, illetve jövőbeli terveket és egy kicsit gyakoroljunk is.

Korábban az első ilyen találkán Fanni volt velem és már akkor elhatároztam, hogy Sonját viszem legközelebb. A többiek is kikérték maguknak, hogy Sonját mostanában alig látják így aztán nem volt kérdéses, hogy ki utazik velem :)))

Felkészültem: Jutifalat, játékok a tökéletes figyelem/fegyelem elérésének érdekében.

Jó nap volt!

Kutyáztunk: megismerkedett Juli másik lányával Janka kutyával. Jó fej volt pedig állítólag nem szereti a kölyköket...na ez duplán rossz, hisz Sonja kölyök is és még nagyobb is nála. Na végülis nem volt semmi gond, ha Sonja már túl sok volt neki morgott vagy "vigyorgott" rá. Eleinte úgy tűnt, hogy Sonja megértette, de később nem bírt magával, na ezt Janka sem tűrte, odacsípett neki. Az én nyakiglábom meg sírva szaladt hozzám az asztal alatt. :D

Nagykat szaladtak az Érsekkertben és a félelmem amit anno mondtak nekem, hogy idézem : "a kutyád lesz@r téged!"...na ezt most végleg megcáfoltuk. Bár tudtam, hogy nem igaz, de most megbizonyosodtam efelől. Sonja messziről is ha szóltam neki visszajött!!!! 10-ből 8 alkalom sikeres volt! Én nagyon örülök neki, hisz most kevesebb időm vot vele foglalkozni, de megerősített abban, hogy jó a kapcsolat kettőnk között! Köszönöm Sonja! :*

Gyakoroltunk is, mivel korábban megbeszéltük, hogy megcsináljuk a vizsgafeladatokat felmérés képpen, így most a kajás részére sort is kerítettünk. Mi is kipróbáltuk ezt... egy kis közös konzultáció után Sonjával:) már nem érdekelte a felé repülő májkrémes kenyér, csak a szemével követte, de nem nyúlt hozzá.

Ügyesen halad a szépségem, hogy egyszer majd ő is beállhasson a terápiás kutyák sorába.

Karácsonyi hangulatban:

Sonja in the water :))

És mert rám tört az ihlet:

Gyakorló foglalkozás Zircen

Tudom már adós vagyok egy nagyon fontos bejegyzéssel amit már végülis fejben számtalanszor összeraktam, de valahogy a kivitelezés nem jött össze. Na mindegy is. Bár ennek több technikai gondja is van,mivel elhatároztam, hogy készítek egy videót is, de mivel a zenét letiltja a youtube, ezért még mindig a megfelelő zenére vártam a korábbi helyett. Egyenlőre sikertelen, úgyhogy még a kis film várat magára. Szóval, ha valaki látni szeretné, mert nem bírja ki nélküle akkor ajánlhat valami vidám, mosolygós, kedves számot. Mivel nagyon tetszik a korábbi szám így fennmaradt a youtube tárhelyemen, de csak a csatornámon lehet megtekinteni. Ide betenni nem tudom.

Ennyit a magyarázkodásról...

Szóval mint már korábban említettem a terápiás vizsga második fordulóját kötelező gyakorlás kell, hogy megelőzze abban a csoportban ahol a vizsga majd történik. Ezért hát útra keltünk, Fanncsával, hogy eljuthassunk a csoporthoz. Nyakunkba vettük a Dunántúlt. A vizsgának ezen részére pedig egy gyönyörű városban kerül sor, név szerint Zircen. Zirc valóban egy gyönyörű festői környezetben található a Bakony lábánál. Nagyon tetszett a városka! Igaz megérkezésünkkor eső volt, de mikor már hazafelé jöttünk gyönyörűen sütött a nap és csodaszép volt ahogy a lemenő nap sugara megvilágította az őszi tájat.

2 napot töltöttünk itt, mivel 4 kötelező óra van a csoportban és nem akartuk túl terhelni Fanncsát szüksége van(és persze nekem is) az új terület/helyzet megszokásához, ezért megosztva tartottuk a foglalkozásokat. Nagyon jó szállásunk volt Fanncsát elkényeztették mindig jutott valami finomság neki is.:)) És hát a társaság is fantasztikus volt nagyon jó embereket ismertem meg ez idő alatt, nem csak a tanulás szempontjából volt jó ez a két nap hanem a kapcsolatszerzés céljából is. Hiszen most már elmondhatom, hogy újabb barátokra tettem szert ismét a kutyázás által és imádom ezt az érzést!!!

Idegenvezetőnk és tanárunk pedig Helga és kutyája Shony volt. Akik nagy szeretettel vártak minket.Első nap egy rövidebb időt tartottunk a csoportban ahol is nem volt mindenki jelen, bár ezt nem is annyira bántam. Rövid ismerkedés után bele is kezdtünk. Először a talán alap dolgok voltak pacsi adás, jutalom adás, ül, fekszik. Bár tényleg alap dolognak tűnik, de egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy könnyű feladat a zavaró tényezők (gondolok itt az új helyre) vagy mivel sérültekről van szó az ő megnyilvánulásaik és mivel én sem és ő sem ismerte őket így teljesen nem tudtok, hogy mire számíthatunk. Meglepő volt számomra, hogy Fanni nagyon jól vette az akadályt csodálatosan dolgozott, minden feladatot megcsinált. Még a talán az általam gyengébbnek ítélt labda átadását is könnyen megoldotta, csak ritkán kellett korrigálnom.Ami ugyanakkor számomra meglepő volt, hiszen a korábbi gyakorlás az Autista alapítványnál elég gyengén ment, bár ugye akkor is tisztába voltam vele, ha nem elég egyértelmű a kérés tőle(kézjelek, hang) akkor könnyen elbizonytalanodik vagy, ha nagyon fel van pörögve akkor szintén nehezebben mennek a feladatok.

A játékos feladatok is jól mentek. Türelmesen feküdt anélkül, hogy nagyon izgett volna míg körülötte matatnak, pedig szerintem nehéz lehet, hiszen a magam példájából tudom ha Sonja lefekszik és, ha számára idegen ember kezdi el simogatni mindig feláll, hogy megszagolgassa és csak rövidebb haverkodás után terül ki nyugisan. Szóval én erre a napra ötöst adnék Fanninak bár lehet elfogult vagyok, de én maximálisan megelégedtem vele.

A 2. nap már hosszabb időt töltöttünk a csoportban ahol már többen jelen voltak. Egy rövid ismerkedés ismételten a helyszínnel az esetleges eszközökkel: pad, "akadálypályán" végigvezetés karika stb. Aztán belevettük magunkat a feladatokba, Fanni ismételten remek volt csóvált mindenkinek szívesen dolgozott velük gyakran felvette velem a szemkontaktust, hogy megerősítést kapjon,de szerintem volt ebbe egy nagy adag MéDolgoznékMássalHaTeSegítesz. Na de ezt gyorsan lerendeztem és hagytam, dolgozzon egyedül nem kell mindig számítani arra, hogy majd anya segít. Ez úgy tűnt működött is. Köszönöm Helgának a sok segítséget és azt is, hogy megismerhettem őket. :)

Végezetül nagyon megdicsértek minket és azt mondták büszke lehetek Fannira és ez számomra nem is kérdés, amióta csatlakoztunk az egyesülethez és napról napra láttam ahogy fejlődik boldogsággal töltött el és nagyon büszke voltam rá, hogy folyamatosan oldja meg a számára adott feladatokat.

Szóval elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam a két nap.

Felemelő érzés, ugyanis most kezd tudatosulni bennem, hogy egy karnyújtásnyira vagyok attól, hogy egy terápiás kutya büszke tulajdonosa legyek.

I. gyakorlás terápiás foglalkozáson

Mivel a terápiás vizsga második fordulóját gyakorló óráknak kell megelőznie abban a csoportban ahol majd vizsgázunk így ennek mi is eleget teszünk. Holnap útra indulunk Zircre...nem Veszprémbe még messzebb:))))) Messze van körülményes eljutnom, de a szervezőknek köszönhetően nagyon jól sikerült nekünk megszervezni. Izgulok ismételten, de nagyon várom. Így, hogy már túl vagyok a vizsga első szakaszán már nem is tudom melyik része a könnyebb:))Addig míg arra vártunk az volt nagyon nehéz és ezt gondoltam könnyebbnek, de most már valahogy nem úgy tűnik....na, de talán ez természetes is.

Fanncsa itt szundizik jobb oldalamon Sonja pedig a másikon tegnap pedig Leoval voltam és fantasztikus érzéssel tölt el, hogy ilyen csodálatos kutyáim vannak!!! Én lelkiekben ezzel készültem és készülök is a vizsgára.

Teljes nyugalmat, magabiztosságot és boldogságot adnak.

Fejlődés

Az utóbbi időben bevallom őszintén kicsit Sonja háttérbe került a vizsgára való ráhangolódás miatt Fannival. Természetesen a mindennapi rutin a szabályok betartása a játék nem maradt el a tanulás azonban nem volt olyan intenzív.

A hétvégét Juli és Neli nálunk töltötték és Nel...(alias Csibe, Táti :D) sikeres apportja után ami egy nap alatt roham léptekkel fejlődött (amiben én természetesen teljesen biztos voltam amikor már egy kis szütyőt is a szájába vett, hisz mi is így kezdtük Fannival) ösztönzőleg hatott rám és ismét elmerültem Sonja apportjának a tanításába. És hihetetlen, azt hittem már teljesen elfelejtette azt a pár dolgot amit eddig megjegyzett. A labdát már nem viszi el, hogy egyedül szedje szét csak 1-2 alkalommal, ha már sokadszorra kérem, hogy hozza vissza megunja. Szerintem ez természetes mert eddig ez volt a gyengéje, figyelmes volt minden feladatban és klikkerrel nagyon könnyen megtanítottam jó pár dologra, de ez elég gyengén ment. Emlékszem a kölyök tesztnél is ez volt a leggyengébb és tudtam erre komolyan kell tanulnia. Most áttörés látszik, lehet rám is jó hatással voltak a sikerek és már nem adtam fel olyan könnyen, ha éppen sikertelen volt a próbálkozás. Már az összes játékkal szívesen játszik és próbálok áttérni a rongyos dolgokra, hogy ez az anyag se jelentsen problémát a számára. Egy zoknival kezdtem, igaz még nagyon rázza, ha hozza vissza, de szerintem ez már haladás.

Fannival a kezdetektől...

Fél szülinap:)

Sonja ma fél éves lett!!!

Büszkeség

Végre ezt is leírhatom: SIKERÜLT!!!

10 hónap munkája révbe ért. Sikeresen teljesítettük a terápiás vizsga első fordulóját! Nagyon büszke vagyok Rád Fanni!!!!

Az egész vizsga alatt csak vigyorogtam mint a vadalma olyan boldog voltam, pedig legbelül úgy izgultam, de nagyon leplezni akartam. Fanncsa olyan természetes volt, hozta a formáját és most sem csalódtam benne. Egyik vizsgáztatónktól Gácsi Mártától Fanncsa új nevet kapott, ez már tuti rajta marad: Bonsai vizsla :D :D :D

Köszönöm Minkenkinek aki gondolt ránk és szorított nekünk!

A boldog páros:

Természetesen nem lehet minden tökéletes, Sonja beteg lett. Mire hazaértünk öklömnyi nagyságú dudor lett két oldalt a nyakánál. Hétfő reggel állatorvoshoz mentünk ahol kiderült nyirokmirigye begyulladt és kisebb tályog alakult ki, azonnal kitisztították sajnos altatásban én meg sírtam mint a záporeső. Most a drágám egy kis csővel a nyakán mászkál, hogy továbbra is tisztuljon neki. Ez mára már gyógyulni látszik és szemmel láthatóan kisebb. Folyamatosan kapja a gyógyszert és a finomabbnál finomabb kajákat, hogy minél hamarabb rendbe jöjjön a kisbeteg.

Órák...

Már csak kb. 15 óra és osztályozásra kerül 10 hónapnyi munkám. Nagyon várom, bár iszonyatosan izgulok.

Fanncsa nagyon bízok benned!!!!

Köszönöm, hogy idáig is eljutottunk anélkül, hogy tudnám mi lesz a vizsga eredménye! Nagyon büszke vagyok Rád!

Mozgalmas hetek és a várva várt nap...

Ó jajj..már régen írtam. Hűséges olvasóim pedig csak csodálkoznak...jelentem élünk és tanulunk szeptember 13 óta már én is! :D

Tényleg az utóbbi hetek nagyon zsúfoltak voltak. Kezdődve azzal, hogy megkezdtem a főiskolát Egerben gyermeknevelő szakon. Már oviba is járok gyakorlatra. Csuda klassz dolog, de rá kellett jönnöm nem egyszerű 20-30 gyerekre egyszerre figyelni, szóval fel kell kötni az alsóneműt! :D

Kutyuskáim ez alatt a röpke 4 hét alatt is hűségesen követték minden lépésem, akkor is csóváltak, ha épp fáradtan estem haza és valahogy ilyenkor is mindig jobb kedvre tudtak derítettek. Igyekszem tanulni is velük és nem hanyagolni őket. Igaz kicsit rövidebb és nem trükkök tanítására fordítom az együtt töltött időt inkább sok játékkal amivel a korábban megtanult dolgokat elevenítem fel. Sonjával mi a helyzet?...még mindig az én csacska kamasz csajom aki bűbájosan tud nézni, ha akar valamit a nagy barna boci szemeivel. Nála a tanítást egyenlőre a korábban felállított szabályok betartásával végzem, illetve játék közben az apportra gyúrunk, valahogy ez a gyengéje. Az engedelmest is előveszem időnként, imádom ahogy sasol rám láb mellett haladás közben.

Fanncsa pedig változatlan bármire kész amit szeretnék tőle. Mostanában olyan könnyen tanul meg dolgokat, nagyon ráérzett a tanulás ízére, emlékszem a kezdetek kezdetén azért 1-2 nap volt mire valamit megtanult. Az apportot pedig lassan kellett felépíteni, hogy a labdán kívül mást is a szájába vegyen. Emlékszem a kötelet valahogy nem szerette, most már imád vele játszani. A legtöbb dolgot amit kérek tőle elsőre hozza (jó néha kétszer kell elmondani), de azért csodálatos számomra, hogy mennyit fejlődött. Még a megrakott táskámat is húzni próbálja, kis idő után rájön, hogy ez nem megy. :) De fő az igyekezet. Még a betegségem alatt is segített nekem:

Ez idő alatt rendezvényben sem volt hiány. Kezdődött Eger ünnepével:

15. alkalommal rendezték meg idén a három napos Eger Ünnepe program sorozatot a Dobó téren , mely a városban működő civil szervezeteknek nyújtott bemutatkozási lehetőséget szeptember 17-19-e között.(bocsi Lilla, de ez olyan tökéletes:D:D)

Mi is részt vettünk 18-19.-én. 4 kutyával voltunk kint a rendezvényen,szórólapoztunk és felvilágosítást adtunk az embereknek munkákról, a kutyás terápia lényegéről. Igaz még 100%-os részem nem volt benne, de talán már többet tudok, mint az átlag emberek akik nem ezzel foglalkoznak. Remélhetőleg pár hónap múlva már hitelesebb leszek ezen a téren is. Én a két ebbel voltam jelen és erősítettem kis csapatunkat, Sonját csak az első nap vittem el, talán ekkor nagyobb is volt a nyüzsi ami jól jött, hogy szokja az inger gazdag környezetet. Kaja illat, tömeg, zajok...tökéletes hely egy teráptanonc tanítására. Igyekeztem a már tanult dolgokat is elővenni, hogy mennyire képes ilyen szituációban rám koncentrálni és dolgozni. Az elején azért voltak pofa vágások, de nagyon szépen belejött. A kedvencem amikor kéz jelre ugat, így aztán minden szem pár ránk szegeződött. Még gyerekekkel is "dolgozott" pacsiztattam, igaz még kajáért, de jól ment neki. Hát van még azért tanulni valónk bőven elég szertelen, de szerintem nem veszett ügy. A nap végére nagyon elfáradt már nem zavarta a tömeg, a zajok...elcsucsult.

Fanncsával pedig játék közben felhívtuk magunkra a figyelmet. Így aztán közösen Bencével összedolgozva egy rögtönzött bemutatót is csináltunk. Volt póráz, kulcs, táska, kosár cipelés, integetés, tolatás, forgás, kerülés..és Fanncsa kedvence helyből pattanás akár a gumi labda a labdája után. A második nap már kicsit esősen telt, de azért voltak érdeklődök. Szóval szerintem ez a rendezvény is elég jól sikerült. A kutyákkal meg vagyok elégedve mindenki hozta a tőle elvárhatót. Köszi csajok!;)

A másik rendezvényünk:

A III. Egri Kutyás Találkozó és Jótékonysági nap, 2010 október 2. Ahol egyesületünk szintén részt vett. Itt már felkészültebben vettünk részt, elkészültek színes plakátjaink is, hamarosan saját pólónk is lesz. A kutyás napon bemutatóval is felléptünk. Úgy volt, hogy Sonja is velem jön, de valahogy éreztem, hogy valami fog történni. A buszra felszálláskor a sofőr nem engedett fel, mondhattam akármit hajthatatlan volt, még azt is mondta, ha sokat akadékoskodok a másikat sem viszi el. Na itt nagyon mérge lettem, aztán elmondtam neki, hogy ehhez nincs joga szívesen megmutatom neki, hogy mi áll a volán szabályzatában, igaz a két kutya az ő jóindulatán múlt volna, de az egyet kötelessége elvinni. Megemlítettem neki, hogy mit tenne, ha mozgás sérült segítőkutya vagy vakvezető lenne ugyanebben a helyzetben. Úgy érzem ez már hatott nála. Na mindegy végül is Fanncsával mentünk csak, mert vele mindenképp bemutatózni kellett. A bemutató hát akkor per pillanat nem éreztem valami nagyon jónak, de visszanézve nem volt olyan vészes. Riportot is adtam. Szóval ez a hétvége is kutyázással telt amit a legjobban szeretek.

A kutyás nap: http://www.tveger.hu/kutyasnap3.php

Október 17.-én immár tényleg (bár inkább nem akarom elszólni magam...) szóval:Veszprémbe utazunk Fannival ahol is remélhetőleg sikeresen teljesítsük a terápiás vizsga első fordulóját. Egyenlőre most nem tudok többet írni, nem szeretném tényleg elszólni magam. Ha megtörtént majd áradozok róla minden bizonnyal akkor is, ha nem fog sikerülni, mert jó tanulás lesz mind a kettőnk számára. Egyenlőre próbálom pozitívan felfogni az egészet és nem görcsölni. Kicsit most magamat is edzem nem csak Fanninak van szüksége a tanulásra, hanem lelkiekben nekem is.

Mindenki szurkoljon!!! Jövőhét vasárnap helyzet jelentés!;)))

Sajnos ismét kicsit előre szaladtam. Nem várt események történtek, amire nem voltam felkészülve annyira be voltam sózva, hogy hamarosan mi is mehetünk vizsgázni.

Ez most egyenlőre még mindig a jövő zenéje, hisz nem fértünk be oda ahova szerettünk volna csatlakozni. És, hogy mit is érzek most? Dühöt, fájdalmat és haragot is...haragszok az egész világra! Pedig ez csak az én hibám, mert ennyire negatívan sem szabadna felfogni a dolgokat, de sajnos én ennyire lelkis ember vagyok aki nem tudja elviselni a csalódást és a kudarcokat. Tudom sokszor fogom ennek a hátrányát "élvezni" és nem tudok a hibámból tanulni. Pedig olyan jó lenne végre felnőni és ettől a rossz szokástól megszabadulni. A kutyáim sokat segítettek ebben, hogy próbáljam leküzdeni ezt a fajta terhet és egyenlőre még nehezen látom meg a dolgok pozitív oldalát, de próbálkozok.

Annyira akartam ezt a vizsgát, hogy vasárnap óta minden nap a hideg, az eső ellenére, hogy a suli miatt esetleg későn értem haza, de folyamatosan gyakoroltunk. Fanni már annyira megszokta, hogy esténként gyakorlunk, hogy láttam rajta mikor a póráz a kezembe volt már jött és tudta mi fog következni. Szegénykém szerintem nem érti, hogy hirtelen mi történt 2 nap óta, mert már nem játszunk, nem tanulunk csak a vacsi miatt megyek ki. Szégyellem is magam emiatt, de most valahogy nem tudom rávenni magam.

Eddig igazából az sem érdekelt, hogy akár 200 km-t kell utaznunk ebbe szinte bele se gondoltam, csak éreztem meg kell próbálnunk.

Egy valamit biztosan tudok, ezt talán a sors akarta így nincs is ezzel semmi gond. Egyenlőre csak az én lelkemnek kell helyrejönnie, hisz Fanni ha most, ha 2 hónap múlva is, de ott lesz velem és végig fogja csinálni.

És, hogy Sonjáról is essen pár szó, talán ezért is vagyok most ennyire érzékeny, mert Nála azt érzem, hogy hamarosan következik ez a dacos korszak és félek nehezen fogom tudni kezelni. Csámpás kis kamasz aki próbálkozni fog mindennel, hogy megtornáztassa az agyamat. Márpedig nekem el kell érnem, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Kemény dió lesz de végig fogom csinálni. Egyszer tudom (egyenlőre még inkább remélem, hogy ne érjen újabb kopp...valakit idézve: "készülj fel a legrosszabbra, akkor nem érhet meglepetés") vele is ennyire fogok izgulni a vizsga miatt...

II. terápiás képzés Pesten

Vasárnap ismét Pestre mentünk (zsinórban ez a 3. hétvége, hogy Pesten vagyok Fanncsával, igazi világ csavargók leszünk:D:D) viccet félre téve ismét találkoztunk Belényi Beával. Nagyon szép helyen voltunk a Kamaraerdőnél, imádom az ilyen zöld övezeteket. Egy kis helyben maradással kezdtünk fekve és ülve egyaránt. Jajj kiakaszt amikor néha előtör Fanncsából ez a herceg kisasszony és úgy fekszik le mint akit fenéken billentettem volna és iszonyatosan leszidtam. Remélem ezt a viselkedést mellőzi majd a vizsgán, mert akkor nem tudom mi lesz. Egy biztos, nem szabad ettől görcsölnöm, mert tuti megérzi a kis antennáival. Ezután a lábmelett követés jött amint kiderült nem elég pórázon közlekednie. Jajj ezt még nem olyan rég tanultunk otthoni környezetben nagyon pöpecül megy, de idegen helyen még nagyon hamar szétesik. Hát most ez történt. Szóval minden feladata sikeres volt amit gyakoroltunk csak ez hibádzot. Oldásként labdáztam Fanncsával és látta Bea, hogy csak én veszem ki a szájából a labdát, pedig a kezembe kellene adnia. Érdekes viszont a gyerekeknek mindig a lábuk elé dobja...na de ez sem jó, mert egy sérült gyerek nem biztos, hogy fel is tudja azt venni. Bea megemlítette, hogy szeptember 24.-és Székesfehérváron a Pata és Mancs szervez vizsgát és Fanncsával megpróbálhatnánk.

CSODÁLATOS ÉRZÉS VOLT!!!

Ugyan még itt ott kell csiszolnom a dolgokon a ladásat elég a második körösre, de a szabadon lábmelett követés az elengedhetetlen az első résznél. Mondta ha sikerül összeraknom 2 hét alatt akkor menjünk el. Megfogadtam nagyon keményem gyúrni fogok erre!!!

Sajnos a vizsgáig már nem fogunk találkozni, de megígértem videóval fogom bombázni:D

(Na azért természetesen nem akarok az agyára menni...)

Coca-Cola Testébresztő XII. Női Mozgásfesztivál

Vasárnap Pestre látogattunk az Esélyek házával együtt akik helyet biztosítottak a sátrukban nekünk is. Andival és Lassie-vel közösen képviseltettük az egyesületet, szóralapoztunk. Mi Fanncsával a játék közben pár trükköt is csináltunk amit az emberek szívesen néztek, így ez által felhívtuk magunkra a figyelmet és könnyebben csacsoghattunk munkánkról!

Ajándék:)

A korábbi események után úgy gondoltam, most már igazán megéri beruházni egy új hámba...egy igazán szépbe! FANNI MEGÉRDEMLI!!!

Úgyhogy a tanuló hámunkat lecseréljük nagy valószínűséggel egy ilyenre:

Sonjára pedig átszáll a "tanuló hám"...remélem ő sem okoz csalódást és megerősíti a bizalmamat! ;) :))

I. terápiás képzés Pesten-egy igazán ígéretes nap

Igazából vasárnap óta fogalmazódóik bennem a gondolat, hogy mit is kellene írnom 3x neki is kezdtem! Azonban még nem tudtam elhinni mi is történt.

Ugyanis vasárnap csodálatos dolog történt velünk.

Az egész ott kezdődött, hogy már pár hete megbeszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot Belényi Beával, hogy elvállalna e minket képezni.(Ő nagyon nagy név ebben a szakmában) Minket is és az ebeket is egyaránt! Ő hétköznap nincs itthon szóval nem volt biztos, hogy tud vállani, így először nem akartam beleélni nagyon magam! Aztán jött a hír, hogy vállal minket! Nagyon boldog voltam és izgatottan vártam az elkövetkező képzés időpontját. Ez a nap 29.-én vasárnap volt, szerintem nem fogom elfejteni ezt az időpontot.

Elég körülményes volt az eljutásunk, de ez egyáltalán nem érdekel, hajtott a cél,amire már nagyon régóta vártam, ugyanis minden kiderül, hogy Fanni alkamas lesz e terápiás munkára. Kicsit félelemmel is álltam a nap elé, de bíztam a kutyámban, bíztam Fanniban. Tudtam, ha lazán veszem és csak egy normális képzésnek fogom fel, akkor ő sem fogja ezt megérezni azt feszültséget rajtam. Hát nagyon nehéz volt leplezni az izgalmam...nagyon izgultam!!!!

Először ebeszélgettünk, kinek mi a gondja stb. Én említettem Fanni viharban való félelmét, ami több mint valószínű, hogy vele született. Mindeközben Bea tényleg olvasott a kutyákból. Én említettem, hogy Néha Fanni megáll és nem akarja teljesíteni amit kérek tőle, erre Be azt mondta, igen tudja mitől van, hisz azt mondta túl hangosan és magas hangon szólok hozzá. Elmondása alapján Fanni egy extra érzékeny kutya és bőven elég ha finoman és halkan kérek valamit egészen biztos, hogy teljesíti. A következő feladat a "kiborítós" volt (ami röviden annyit jelent, hogy a kutyát kikötik egy fához a gazdi mögötte áll, a lényege, hogy a vizsgáztató szemkontaktust keresve fenyegetően közelít az ebhez) a legtöbb kutya erre egészen biztos, hogy kitámadna, de egy jó terápiás kutyának végig nyugodtnak kell mutatkoznia.


Fanni iszonyat jó fej volt, oda pislantott, aztán nézte a legyeket, mintha tudatosan akarta volna lefoglalni magát Egyszer rám nézett amire Bea azt mondta, hogy Fanni megkért, hogy" anya ki ez és mit akar?... oldd meg a helyzetet!". Ahogy Bea közelebb ért és a feje fölé hajolt Fanni felnézett és megnyalta.

Ezek után ezt a feladatot nem kell már megismételnünk.:)))

A hazavezető úton éreztem hogy keveset beszéltünk a csajokkal. Mindenki emésztgette a dolgokat sokat kell még nekünk tanulnunk, hogy megértsük kutyáink jelzését hisz nem velük van a baj, hisz jó alapanyagok. A többi rajunk múlik.

Még tisztán emlékszem, hogy abban a hatalmas havas januári napon Fanni mennyire nem akart dolgozni. Mint később kiderült Nikolnak nem tetszett, hogy Fanncsa ennyire motiválatlan.

Nagyon gyúrtam az elkövetkező hónapokban, hogy felzárkózzunk a többiekhez. Hihetetlen számomra, hogy cirka 6 hónap alatt mennyit fejlődtünk.

Kérdeztem Beát, megpróbálhatom e az őszi vizsgát…IGENT mondott!

Úgy tűnik révbe látszódik érni az álmom…

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot,lelkünk egy része mélyen alszik."

Az utóbbi időben elgondolkodtam céljainkról, elképzelésekről és a tervekről. Változások fognak történni főiskolára megyek új közösség és már előre félek, hogy, a két dolgot, hogyan fogom összeegyeztetni... egyet tudok nem szeretném egyiket sem a másik rovására csinálni, ugyanúgy fogok a kutyáimmal foglalkozni, hisz tudom ők jelentik a jövőt számomra és itt végre megtaláltam a helyemet! Sokan mondták, hogy nem jó döntés volt új kutyát bevállalni..."felelőtlenség","esztelenség két kutyát képezni", ugyanakkor sokan támogatnak is hisz látják meddig jutottunk el röpke két hónap alatt. Jó a kapcsolatom mind a három kutyámmal, révén, hogy kölyökről van szó egyenlőre nem várom el, hogy 100%-os kötelék legyen köztünk, mint ami jelen pillanatban felnőtt kutyimnál fenn áll, de érzem, hogy napról-napra hétről-hétre ez változik és pozitív irányba Most már nem kell mindent százszor megismételni, mint az első pár hétben, elfogad irányítónak, FALKAVEZÉRNEK!Sok dologban követi Fannit így bizonyos helyzetekben könnyű dolgom van. Néha azért elbizonytalanodom, hogy kinek is van igaza és biztos képes leszek-e rá, de mikor a kutyák szemébe nézek tudom végig kell és végig fogom csinálni. KÖSZÖNÖM AZOKNAK IS AKIK HISZNEK BENNÜNK!!! Egy valamire biztos megtanítottak, hogy a dolgok pozitív oldalát kell nézni és akkor minden szépen halad az általam elképzelt úton.

Vasárnap Fannival Pestre utazunk, ahol talán minden kiderül a terápiázással kapcsolatban. Izgatottan várom az eseményeket és remélem hozza a formáját. Nagyon bízok benne!

Tehát nem vagyok elkeseredve, most úgy érzem jó úton haladunk és hát néha kellenek a változások is, amik akár előbbre is vihetik az embert. Ezzel kapcsolatban találtam is két nagyon jó idézetet, néha rám jön ez a hóbort és olvasgatok:))

Az első Marcus Aureliustól: "A világ változás, az élet felfogás dolga.”

A másik egy zen bölcsesség: „Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”

Klikker tréning

Egy kis mai napi gyakorlás:

EGAL-klub: jótékonysági fesztivál az állatokért

Augusztus 19-én, csütörtökön az EGAL klubhoz voltunk hivatalosak ahol is jótékonysági fesztivál volt az állatokért!

Néhány kép:

Mi szórólapokkal, felvilágosítással és a kutyikkal vártunk az érdeklődőket. Sonja sajnos otthon maradt, ismét a busz hátránya miatt.

Pannon tanya és egy s más rólunk...

Hát eddig leírtam a negatív élményeket, hát most következzenek az igazán pozitív dolgok!

Mindezek ellenére összességében nagyon jól éreztem magam, nagyon jól el voltam a BARÁTAIMMAL. A kutyáink pedig csodálatosak, bár én minden kutyát szeretek hisz ők nem tehetnek semmiről.

Első nap megismerkedtünk a tanyával én voltam a legelső így aztán kaptam egy kis idegen vezetést is. Végigjártuk az összes állatokat, Sonja pedig kétkedve fogatta őket, hogy akkor "ez most mi a csuda?"

Egyikkel sem volt csúnyább kimenetele az ismerkedésnek, a mangalicák még össze is szagoltak mind a két kutyimmal! Vicces állatok, még a séták alkalmával is követtek minket, már csak a póráz és nyakörv hiányzott a nyakukból!:DD Az első nap, de akár mondhatom, hogy a többi is inkább kirándulással telt.

A sűrűnek beígért programból kb 2 engedelmes képzés 10-15 perc illetve egymás klikkerezésére volt csak...nem baj mi jól éreztük magunkat. Az első engedelmes képzésnél elég rosszul éreztem magam, de mégse maradjanak ki a kutyák így mivel Sonja ki volt purcanva, odaadtam Fannit egy kislánynak. Kicsit féltem hisz a lábmelett követés-szemkontaktus még csak most tanultam komolyabban vele, de nem akartam hinni a szememnek. Fanni egy "lábhoz!" szavára leült a lába mellé és szemkontaktus volt. Azért néha mikor nem voltak egyértelmű jelzései és mondatai a kislánynak, kicsit gondolkodott és ilyenkor jött a "felugrok, nem értem, segíts!" A háttérből beleszóltam a megfelelő parancsszóval és ügyesen dolgoztak együtt. Mikor már jobban lettem beálltam én is. Ügyes volt Fanni, velem azért könnyebb dolga volt, már érzem, hogy néha fél szavakból is megértjük "egymást".

Sonjával a hétvége alatt nem volt gondom. Minden kutya szimpatikus volt neki. Sokkal játszott is, de azért inkább a nap nagy része alvással telt, de legalább tudom, hogy nem zavarta az új környezet, mert itt is képes volt horkolva aludni, ahogy otthon is tenné!:) Sokat játszott természetesen Fannival és a nagy séták alkalmával Nelivel és Lassievel is. Nagyon édes volt ahogy a megfontolt és biztos léptű Lassieből kihozta a kölyökkutyát.



Sonját nem túl gyakran engedtem el igaz bent a tanyán, főleg mikor a lovak és marhák visszatértek, de ha szabadon volt akkor sem volt gond, kicsit szaglászott utánamentem és hívtam és többé-kevésbé, de már érzem, hogy többnyire visszatalál hozzám. Egyenlőre nálunk is a flexi a nyerő Sonjánál, de már a hegyi, erdős vagy mezei séták alkalmával anélkül közlekedik, csak zavaróbb környezetben alkalmazom nála, ahol túl sok az inger esetleg veszély és félek, hogy valami baja történhetne.

Úgy érzem annyira nem vészes ilyenkor alkalmazni a felxit, bár eddig nagyon ellene voltam, de ez valamiféle biztonságot nyújt nekem, de lehet hamarosan erre nem lesz szükség és ha elfelejtem azt, hogy nem jönne vissza, hisz "nem vagyok elég érdekes" számára akkor bátrabban engedem majd erről is el. Szombat hajnalban jelentős mennyiségű eső esett hatalams dörgésekkel tarkítva, mikor az éjszaka kimentem Sonját, Lassiet és Fannit is látni véltem. Reggel azoban Fanni sehol sem volt, nagyon megijedtem, tudtam, hogy fél a vihartól, de többnyire a pincébe szokott lemenni. Már úgy volt, hogy én nem megyek vissza a tanyára, de épp mikor a többiek indultak volna megszólalt a telefonom " nem tűnt el maguknak egy kutyusuk?"...VÉGREEE MEGVAN FANNI! Két utcával lentebb a teraszon volt, és mikor megláttam és kiengedték hozzám,, potyogott a könnyem, mint a záporeső. Nem győztem hálálkodni! Dicsérem az eszem mikor megvettem a bilétát és a nyakába tettem névvel és telefonszámmal. Az az igazság, hogy tervbe van véve a chip is, de sokan vannak még úgy vele, hogy nem ismerik és nem biztos, hogy bemennek a közeli állatorvoshoz, hogy nézessenek benne. Imádom Fannit rengeteget tanult és nagyon jó természete van, de félek erről soha nem fogom tudni lenevelni, de dolgozok rajta. Összességében állíthatom, hogy ez a pár nap is javított valamit a kutyáim és köztem, összehozott minket. Tehát nem mondanám, hogy felesleges volt elmennem ide, hisz megismerkedtem nagyon kedves emberekkel is.



Felelevenítettem lovagolási tudásomat. Fejtem tehenet és megkóstoltam melegen a tejét, ami eszembe juttatta egészen törpe koromat amikor nagymamáméknál nyaraltam és mindig ment nekem a friss tejért és finom kakaót készített nekem. Akkor hát megismerkedtem egy új sporttal ami nagyon tetszik nekem és ha máskor is lesz lehetőségem egészen biztos, hogy kipróbálom! Ez pedig nem más, mint a SIKLÓERNYŐZÉS! (ha már bátrabb leszek, az Egedről is megfogom próbálni:DD) Vasárnapig maradt nálunk Juli így a Mátrát is bejártuk valamennyire sok szép helyre elmentünk Parád, Recsk stb. Szóval izgalomról és mozgalmas kirándulásokról most sem volt hiány.

Szóval szerintem szupi kis hétvégét tudhatunk magunk mögött!;))

Az egyesületi élet pedig gőzerővel halad tovább, csak úgy repkednek az ötletek és ha minden igaz az ősztől fantasztikus emberektől tanulhatunk akik jó szakemberek és nem csak a terápiás kutyák nevelésében...nagyon várom már ezt az időszakot!!!

És hát a csodaebek:

"Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk, mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér"

Hát elérkezett ez is!

Egy kis számotvetés, egyesületünkből két tag kilépett. Az indoklás?...jó kérdés! Ez mostanáig mások és számomra is érthetetlen és értelmetlen. Úgy érzem meghoztak egy döntést és nem lehetett ezen észérvekkel változtatni.

De ez már a múlt nekünk előre kell nézni és haladni tovább a néha nehezebb, időnként pedig könnyebb úton a közös cél elérése érdekében.

MI töretlenül indulunk tovább ezek után is, és képesek vagyunk/voltunk talpra állni. Rengeteg elképzelésünk van a"hogyan továbbról" és hát arany igazság, ha egy kapu bezárul, nyílik helyette másik. Én is így érzem most és tudom nem vesztettünk semmit, maximum tapasztalatot nyertünk!

Tapolca

Tegnap Tapolcán jártunk, nagyon szép hely hangulatos...nagyon szeretem!

Sajnos nagy bánatomra most csak egy kutyával mehettem, de Sonjának is jó társasága volt ez idő alatt, anyáék vigyáztak rá(nagymami:D)...nem mintha nem lenne már el otthon, de örültem, hogy anyáék is próbálnak megbarátkozni a kis jövevénnyel.

Néhány kép:

Sonja kikérte magának, hogy itthon marad:D

Természetesen a labdázás sem maradhatott el...

És egy vicces tábla, hozzá teszem a park közepén:))