Gyakorló foglalkozás Zircen

Tudom már adós vagyok egy nagyon fontos bejegyzéssel amit már végülis fejben számtalanszor összeraktam, de valahogy a kivitelezés nem jött össze. Na mindegy is. Bár ennek több technikai gondja is van,mivel elhatároztam, hogy készítek egy videót is, de mivel a zenét letiltja a youtube, ezért még mindig a megfelelő zenére vártam a korábbi helyett. Egyenlőre sikertelen, úgyhogy még a kis film várat magára. Szóval, ha valaki látni szeretné, mert nem bírja ki nélküle akkor ajánlhat valami vidám, mosolygós, kedves számot. Mivel nagyon tetszik a korábbi szám így fennmaradt a youtube tárhelyemen, de csak a csatornámon lehet megtekinteni. Ide betenni nem tudom.

Ennyit a magyarázkodásról...

Szóval mint már korábban említettem a terápiás vizsga második fordulóját kötelező gyakorlás kell, hogy megelőzze abban a csoportban ahol a vizsga majd történik. Ezért hát útra keltünk, Fanncsával, hogy eljuthassunk a csoporthoz. Nyakunkba vettük a Dunántúlt. A vizsgának ezen részére pedig egy gyönyörű városban kerül sor, név szerint Zircen. Zirc valóban egy gyönyörű festői környezetben található a Bakony lábánál. Nagyon tetszett a városka! Igaz megérkezésünkkor eső volt, de mikor már hazafelé jöttünk gyönyörűen sütött a nap és csodaszép volt ahogy a lemenő nap sugara megvilágította az őszi tájat.

2 napot töltöttünk itt, mivel 4 kötelező óra van a csoportban és nem akartuk túl terhelni Fanncsát szüksége van(és persze nekem is) az új terület/helyzet megszokásához, ezért megosztva tartottuk a foglalkozásokat. Nagyon jó szállásunk volt Fanncsát elkényeztették mindig jutott valami finomság neki is.:)) És hát a társaság is fantasztikus volt nagyon jó embereket ismertem meg ez idő alatt, nem csak a tanulás szempontjából volt jó ez a két nap hanem a kapcsolatszerzés céljából is. Hiszen most már elmondhatom, hogy újabb barátokra tettem szert ismét a kutyázás által és imádom ezt az érzést!!!

Idegenvezetőnk és tanárunk pedig Helga és kutyája Shony volt. Akik nagy szeretettel vártak minket.Első nap egy rövidebb időt tartottunk a csoportban ahol is nem volt mindenki jelen, bár ezt nem is annyira bántam. Rövid ismerkedés után bele is kezdtünk. Először a talán alap dolgok voltak pacsi adás, jutalom adás, ül, fekszik. Bár tényleg alap dolognak tűnik, de egy ilyen helyzetben nem biztos, hogy könnyű feladat a zavaró tényezők (gondolok itt az új helyre) vagy mivel sérültekről van szó az ő megnyilvánulásaik és mivel én sem és ő sem ismerte őket így teljesen nem tudtok, hogy mire számíthatunk. Meglepő volt számomra, hogy Fanni nagyon jól vette az akadályt csodálatosan dolgozott, minden feladatot megcsinált. Még a talán az általam gyengébbnek ítélt labda átadását is könnyen megoldotta, csak ritkán kellett korrigálnom.Ami ugyanakkor számomra meglepő volt, hiszen a korábbi gyakorlás az Autista alapítványnál elég gyengén ment, bár ugye akkor is tisztába voltam vele, ha nem elég egyértelmű a kérés tőle(kézjelek, hang) akkor könnyen elbizonytalanodik vagy, ha nagyon fel van pörögve akkor szintén nehezebben mennek a feladatok.

A játékos feladatok is jól mentek. Türelmesen feküdt anélkül, hogy nagyon izgett volna míg körülötte matatnak, pedig szerintem nehéz lehet, hiszen a magam példájából tudom ha Sonja lefekszik és, ha számára idegen ember kezdi el simogatni mindig feláll, hogy megszagolgassa és csak rövidebb haverkodás után terül ki nyugisan. Szóval én erre a napra ötöst adnék Fanninak bár lehet elfogult vagyok, de én maximálisan megelégedtem vele.

A 2. nap már hosszabb időt töltöttünk a csoportban ahol már többen jelen voltak. Egy rövid ismerkedés ismételten a helyszínnel az esetleges eszközökkel: pad, "akadálypályán" végigvezetés karika stb. Aztán belevettük magunkat a feladatokba, Fanni ismételten remek volt csóvált mindenkinek szívesen dolgozott velük gyakran felvette velem a szemkontaktust, hogy megerősítést kapjon,de szerintem volt ebbe egy nagy adag MéDolgoznékMássalHaTeSegítesz. Na de ezt gyorsan lerendeztem és hagytam, dolgozzon egyedül nem kell mindig számítani arra, hogy majd anya segít. Ez úgy tűnt működött is. Köszönöm Helgának a sok segítséget és azt is, hogy megismerhettem őket. :)

Végezetül nagyon megdicsértek minket és azt mondták büszke lehetek Fannira és ez számomra nem is kérdés, amióta csatlakoztunk az egyesülethez és napról napra láttam ahogy fejlődik boldogsággal töltött el és nagyon büszke voltam rá, hogy folyamatosan oldja meg a számára adott feladatokat.

Szóval elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam a két nap.

Felemelő érzés, ugyanis most kezd tudatosulni bennem, hogy egy karnyújtásnyira vagyok attól, hogy egy terápiás kutya büszke tulajdonosa legyek.