2012. május 24., csütörtök

Miért volt jó a mai foglalkozás?

"...mert egy szív közelebb került a szívemhez!" (egy pszichiátriai beteg a terápiás foglalkozás végén)

2012. május 19., szombat

Elmaradtunk...

Nagyon rég nem írtam...pedig nagyon sok dolog történt velünk az utóbbi 2 hónapban.


Az első és ami legfontosabb, hogy Sonja is átesett az ivartalanításon április 19.-én. Amit nem csak azért tartottam fontosnak, mert segítő kutyáim vannak, hanem ez által egy rakat betegségtől és balesettől óvom meg őket. Nem írtam, de Fanni tavaly nyáron esett át rajta, Sonját hamarabb terveztem még az őszi tüzelés előtt,a kis kedves hétfőre betüzelt időpontunk pedig péntekre volt, de most nem úsztuk meg nem vártuk meg a tavaszit. Nos az ivartalanítás jól zajlott az ébredés kevésbé, míg Fanni hang nélkül tért magához addig Sonja teljesen bepánikolt és sikoltozva ébredt. Mondanom sem kell mennyire megijedtem. Gallért nem kaptunk kicsit izgultam is emiatt, hogy hogy fogja tűrni, de 1-2 rászólás után már nem akarta nyalogatni. A sebe, ha Fannit nézem elég lassan gyógyult, viszont gyönyörűen összeforrt, a varratszedésnél már nem akart bemenni az állatkórházba, szabály szerűen be kellett húznom...mondjuk megértem.:) De hogy mert szeretünk mi az állatkórházba járni...1 hete már túl a varratszedésen és kb. az első nagyobb sétánk alkalmával Sonja sikeresen belelépett vmi felelőtlen ember által hátrahagyott üvegszilánkba és sikerült úgy elvágnia a talppárnáját, hogy egy 10 ft-os nagyságú darab fityegett neki. Ha valaki utánunk jött szerintem azt hitte vmi mészárlás történhetett, én még ennyi vért ami belőle jött szerencsére nem láttam...tehát másnap irány az állatkórház. Ismételten elaltatták és összevarrták a sebét, most gyönyörűen ébredt, rögtön csóvált ahogy meglátott minket, ha így haladunk még rászokik az altatásra...jó lenne ha nem lenne több alkalom rá!! 
A másik nagyon fontos dolog, hogy márciustól hétvégente Szekszárdra járunk, ahol habilitációs kutyakiképzőnek tanulok. Hát igen eljött az ideje, hogy nem csak a kutyáim tanulnak, hanem én tanulok kutyául. Különös...vagy nem??? de ezt az iskolát nagyon szívesen csinálom és nem megterhelő, ha tanulni kell 1-1 vizsga előtt. A lányok mindig elkísérnek engem és élvezik az itt eltöltött aktív időt. Terveim szerint Sonjával vizsgáztam volna, de olyan lassan gyógyul a lába, hogy nagy valószínűséggel Fanni lesz belőle. Az utóbbi két alkalommal már ő volt velem.

Szintfelmérőn még Sonjával

Már túl vagyok a modulzáró vizsgákon, már csak a záróvizsga van hátra. Hát mit ne mondjak nagyon izgulok. Nagyon örülök, hogy mégis ide jöttem, hiába a távolság a csapat és az előadások nagyon jók.

Terápiázni az utóbbi 2 hónapban csak a pszichiátrián voltunk a régi csoportjaim közül, mert a pénteki napom többnyire mindig elment utazással vagy egyéb dolgokkal, így szüneteltünk, de május végétől folytatjuk. Viszont lett egy másik csoportunk is Lillának köszönhetően, hiszen az anyukája óvodában dolgozik ahol pályázatot nyertek 3H-ás gyerekek számára, aminek egy részét kutyás terápiára szerették volna fordítani. 3 kisfiúról van szó, de nem tudtuk azt megtenni, hogy kivesszük őket a  csoportból, a többi gyermek számára nehéz lett volna megmagyarázni és nem szerettük volna megfosztani őket, így az egész csoporttal dolgoztunk. Nagyon élveztük 3 alkalomról volt szó. Az első amolyan megbeszélés volt, de természetesen a gyerekeknek már tartottunk amolyan bevezető foglalkozást, hogy felkészüljenek arra, ha már a kutya is jelen lesz.
Így kirakóztunk, kutyaházat építettünk és színeztünk.

A kutyás részről már videót tervezek! :)


2012. március 12., hétfő

1%

1% esély arra, hogy több négylábú segítőtárs élhessen közöttünk!


2012. február 28., kedd

5 hét

Megkezdődött a suli, így a lányok a röpke 1.5 hónap édes négyes után ismét hosszabb időt kénytelenek magukban itthon tölteni. Eleinte Sonja a megrövidült sétákat ami már nem volt napi szinten min 2óra rágással kompenzálta, amit mondanom sem kell nem toleráltam jó szemmel. Ugyanakkor hiába, mert ettől nem tudunk többet menni, hisz mikor hazaérek már alig van egy óránk sötétedésig. Szerencsére azonban vannak séta partnereink akikkel könnyebb a lefárasztás.

Terápiázni most az elmúlt héten nem voltunk, mert sajnos az infulenza engem is elért... :( Képek az egy héttel korábbi terápiáról. Sonja mint már írtam korábban, megismerkedett a súlyos csoportunkkal, de olyan nagy sikere volt, hogy még 4 terembe kellett bemennünk simire.
Időpontot kaptunk múlt héten szerdán az ELTE Etológia tanszékére, hogy részt vegyünk egy teszten. A teszt lényege:
"Több éve vizsgálják, vajon a csecsemők, illetve gyerekek mi alapján különböztetik meg az élő- és élettelen dolgokat. Arról viszont, hogy a kutyák mely tulajdonságokkal rendelkező „lényeket” gondolnak élőnek és hajlandóak-e velük kapcsolatba lépni (segítséget kérni-adni) nagyon keveset tudunk. Ezen két kísérletben arra keressük a választ: (1) kérnek-e segítséget a kutyák egy számukra megoldhatatlan helyzetben egy „magától” mozgó tárgytól, ha az képes megoldani a feladatot, illetve (2) vajon a kutyák elvárásai egy élőlény mozgásával kapcsolatban mások-e, mint egy nagyon hasonló, de ténylegesen élettelen tárggyal kapcsolatban? Az első tesztet egy távirányítású kisautóval végezzük, míg a második teszt során egy monitor előtt ülve videót néznek a kutyák, mialatt egy szemmozgást-követő berendezés segítségével rögzítjük, mire figyelt a kutya a felvételen belül."

Nagyon érdekes volt a teszt, megállapították, hogy Sonja problémamegoldó képessége nagyon jó, majd kíváncsiságból megkérdeztem, hogy ezt a klikkerrel fejlesztettem vajon ilyen jó szintre?! És lám-lám igen...szóval ugyanakkor ez áldás is és átok is egyben, élő példa nem voltunk sétálni és már is feltalálta magát:)

2012. január 22., vasárnap

Célcsoport

Egy héttel ezelőtt Sonja látogatott el a pszichiátriára és Fanncsa ment a hospice-ba és az idősek otthonába, a héten váltottunk.
Csütörtökön már mindenki várta a pszichiátrián a kis kedvenc Fannikát. Az órák összetételét ettől az évtől sokkal tudatosabban végzem és használom ki a kutyáim tudását és a kettőjük közötti különbséget, hisz ha belegondolunk már a két kutya érintése is különbözik, nem beszélve a kisugárzásukról. Mind a kettő nyugodt, kiegyensúlyozott és kontrollálható, de ettől még egyéniségek. Sonja hosszú szőre sokkal stimulálóbban hat néhány bizalom játék során, míg Fannika kevésbé nyáladzása sokkal előnyösebb (a jutalomfalat keresése a testen) néhány paranoid betegnél. Észrevehető a saját fejlődésem is és ez boldogsággal tölt el, köszönöm kutyákok! :*
A mostani órán kicsit a beszélgetősebb feladatokra helyeztem a hangsúlyt, de mindig váltogatni szoktam, hogy a kutya aktív és passzív résztvevője is legyen az órának. Kutyás képeket hoztam és arra voltunk kíváncsiak, hogy kinek mit sugall a kép milyen érzések jutnak eszükbe. Fanni pedig a tőle megszokott irtó cuki módon vitte körbe a kis rózsaszín kosarát.

Pénteken pedig Sonjával indultunk útnak, nem első alkalommal volt már az idősek otthonában, már 2x elvittem magammal, de még célirányosan csak vele nem voltam. Egyszer Fannit kísérte el mikor nem tudtam itthon hagyni és késve is érkeztünk, így csak folyosó látogatás lett belőle a második alkalom pedig mikor papírokkal mentünk és csak a vezetőséghez. De eljött az ő nagy napja itt is. Nagyon aranyos volt, minden szobába farokcsóválva lépett be és a pacsit is szívesen osztogatta.

Ezután utunk a hospice osztályra vezetett, ahol szintén örült mindenkinek, de mivel itt kevesebb a könnyebben mozgó és hozzá hajoló ember így nehéz dolgom nekem volt, hisz őt felemelni nem igazán tudom, de ügyesen megoldotta, hogy ne maradjon ki egy simiből sem. A szobákat végig járva azért mikor leültünk még beszélgetni, már kidőlt.
Én pedig rájöttem, hogy kinek mi a legjobb célcsoport. Fanni nagyon jól mozog ilyen kórházi közegben és idősek között, míg Sonjához talán közelebb állnak a gyerekek, fiatal felnőttek, de a pszichiátrián is nagyon jól szerepelt. Jövőhéten meglátogatjuk Sonjával a súlyosan halmozottan sérült csoportunkat is. Kíváncsian várom, hogy teljesít ott is.