2012. május 19., szombat

Elmaradtunk...

Nagyon rég nem írtam...pedig nagyon sok dolog történt velünk az utóbbi 2 hónapban.


Az első és ami legfontosabb, hogy Sonja is átesett az ivartalanításon április 19.-én. Amit nem csak azért tartottam fontosnak, mert segítő kutyáim vannak, hanem ez által egy rakat betegségtől és balesettől óvom meg őket. Nem írtam, de Fanni tavaly nyáron esett át rajta, Sonját hamarabb terveztem még az őszi tüzelés előtt,a kis kedves hétfőre betüzelt időpontunk pedig péntekre volt, de most nem úsztuk meg nem vártuk meg a tavaszit. Nos az ivartalanítás jól zajlott az ébredés kevésbé, míg Fanni hang nélkül tért magához addig Sonja teljesen bepánikolt és sikoltozva ébredt. Mondanom sem kell mennyire megijedtem. Gallért nem kaptunk kicsit izgultam is emiatt, hogy hogy fogja tűrni, de 1-2 rászólás után már nem akarta nyalogatni. A sebe, ha Fannit nézem elég lassan gyógyult, viszont gyönyörűen összeforrt, a varratszedésnél már nem akart bemenni az állatkórházba, szabály szerűen be kellett húznom...mondjuk megértem.:) De hogy mert szeretünk mi az állatkórházba járni...1 hete már túl a varratszedésen és kb. az első nagyobb sétánk alkalmával Sonja sikeresen belelépett vmi felelőtlen ember által hátrahagyott üvegszilánkba és sikerült úgy elvágnia a talppárnáját, hogy egy 10 ft-os nagyságú darab fityegett neki. Ha valaki utánunk jött szerintem azt hitte vmi mészárlás történhetett, én még ennyi vért ami belőle jött szerencsére nem láttam...tehát másnap irány az állatkórház. Ismételten elaltatták és összevarrták a sebét, most gyönyörűen ébredt, rögtön csóvált ahogy meglátott minket, ha így haladunk még rászokik az altatásra...jó lenne ha nem lenne több alkalom rá!! 
A másik nagyon fontos dolog, hogy márciustól hétvégente Szekszárdra járunk, ahol habilitációs kutyakiképzőnek tanulok. Hát igen eljött az ideje, hogy nem csak a kutyáim tanulnak, hanem én tanulok kutyául. Különös...vagy nem??? de ezt az iskolát nagyon szívesen csinálom és nem megterhelő, ha tanulni kell 1-1 vizsga előtt. A lányok mindig elkísérnek engem és élvezik az itt eltöltött aktív időt. Terveim szerint Sonjával vizsgáztam volna, de olyan lassan gyógyul a lába, hogy nagy valószínűséggel Fanni lesz belőle. Az utóbbi két alkalommal már ő volt velem.

Szintfelmérőn még Sonjával

Már túl vagyok a modulzáró vizsgákon, már csak a záróvizsga van hátra. Hát mit ne mondjak nagyon izgulok. Nagyon örülök, hogy mégis ide jöttem, hiába a távolság a csapat és az előadások nagyon jók.

Terápiázni az utóbbi 2 hónapban csak a pszichiátrián voltunk a régi csoportjaim közül, mert a pénteki napom többnyire mindig elment utazással vagy egyéb dolgokkal, így szüneteltünk, de május végétől folytatjuk. Viszont lett egy másik csoportunk is Lillának köszönhetően, hiszen az anyukája óvodában dolgozik ahol pályázatot nyertek 3H-ás gyerekek számára, aminek egy részét kutyás terápiára szerették volna fordítani. 3 kisfiúról van szó, de nem tudtuk azt megtenni, hogy kivesszük őket a  csoportból, a többi gyermek számára nehéz lett volna megmagyarázni és nem szerettük volna megfosztani őket, így az egész csoporttal dolgoztunk. Nagyon élveztük 3 alkalomról volt szó. Az első amolyan megbeszélés volt, de természetesen a gyerekeknek már tartottunk amolyan bevezető foglalkozást, hogy felkészüljenek arra, ha már a kutya is jelen lesz.
Így kirakóztunk, kutyaházat építettünk és színeztünk.

A kutyás részről már videót tervezek! :)


2 megjegyzés:

  1. Nagyszerű a blogod! Sok sikert a további munkátokhoz! :))
    Üdv: svan-soul.blogspot-śván :)

    VálaszTörlés