Sajnos ismét kicsit előre szaladtam. Nem várt események történtek, amire nem voltam felkészülve annyira be voltam sózva, hogy hamarosan mi is mehetünk vizsgázni.

Ez most egyenlőre még mindig a jövő zenéje, hisz nem fértünk be oda ahova szerettünk volna csatlakozni. És, hogy mit is érzek most? Dühöt, fájdalmat és haragot is...haragszok az egész világra! Pedig ez csak az én hibám, mert ennyire negatívan sem szabadna felfogni a dolgokat, de sajnos én ennyire lelkis ember vagyok aki nem tudja elviselni a csalódást és a kudarcokat. Tudom sokszor fogom ennek a hátrányát "élvezni" és nem tudok a hibámból tanulni. Pedig olyan jó lenne végre felnőni és ettől a rossz szokástól megszabadulni. A kutyáim sokat segítettek ebben, hogy próbáljam leküzdeni ezt a fajta terhet és egyenlőre még nehezen látom meg a dolgok pozitív oldalát, de próbálkozok.

Annyira akartam ezt a vizsgát, hogy vasárnap óta minden nap a hideg, az eső ellenére, hogy a suli miatt esetleg későn értem haza, de folyamatosan gyakoroltunk. Fanni már annyira megszokta, hogy esténként gyakorlunk, hogy láttam rajta mikor a póráz a kezembe volt már jött és tudta mi fog következni. Szegénykém szerintem nem érti, hogy hirtelen mi történt 2 nap óta, mert már nem játszunk, nem tanulunk csak a vacsi miatt megyek ki. Szégyellem is magam emiatt, de most valahogy nem tudom rávenni magam.

Eddig igazából az sem érdekelt, hogy akár 200 km-t kell utaznunk ebbe szinte bele se gondoltam, csak éreztem meg kell próbálnunk.

Egy valamit biztosan tudok, ezt talán a sors akarta így nincs is ezzel semmi gond. Egyenlőre csak az én lelkemnek kell helyrejönnie, hisz Fanni ha most, ha 2 hónap múlva is, de ott lesz velem és végig fogja csinálni.

És, hogy Sonjáról is essen pár szó, talán ezért is vagyok most ennyire érzékeny, mert Nála azt érzem, hogy hamarosan következik ez a dacos korszak és félek nehezen fogom tudni kezelni. Csámpás kis kamasz aki próbálkozni fog mindennel, hogy megtornáztassa az agyamat. Márpedig nekem el kell érnem, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Kemény dió lesz de végig fogom csinálni. Egyszer tudom (egyenlőre még inkább remélem, hogy ne érjen újabb kopp...valakit idézve: "készülj fel a legrosszabbra, akkor nem érhet meglepetés") vele is ennyire fogok izgulni a vizsga miatt...

II. terápiás képzés Pesten

Vasárnap ismét Pestre mentünk (zsinórban ez a 3. hétvége, hogy Pesten vagyok Fanncsával, igazi világ csavargók leszünk:D:D) viccet félre téve ismét találkoztunk Belényi Beával. Nagyon szép helyen voltunk a Kamaraerdőnél, imádom az ilyen zöld övezeteket. Egy kis helyben maradással kezdtünk fekve és ülve egyaránt. Jajj kiakaszt amikor néha előtör Fanncsából ez a herceg kisasszony és úgy fekszik le mint akit fenéken billentettem volna és iszonyatosan leszidtam. Remélem ezt a viselkedést mellőzi majd a vizsgán, mert akkor nem tudom mi lesz. Egy biztos, nem szabad ettől görcsölnöm, mert tuti megérzi a kis antennáival. Ezután a lábmelett követés jött amint kiderült nem elég pórázon közlekednie. Jajj ezt még nem olyan rég tanultunk otthoni környezetben nagyon pöpecül megy, de idegen helyen még nagyon hamar szétesik. Hát most ez történt. Szóval minden feladata sikeres volt amit gyakoroltunk csak ez hibádzot. Oldásként labdáztam Fanncsával és látta Bea, hogy csak én veszem ki a szájából a labdát, pedig a kezembe kellene adnia. Érdekes viszont a gyerekeknek mindig a lábuk elé dobja...na de ez sem jó, mert egy sérült gyerek nem biztos, hogy fel is tudja azt venni. Bea megemlítette, hogy szeptember 24.-és Székesfehérváron a Pata és Mancs szervez vizsgát és Fanncsával megpróbálhatnánk.

CSODÁLATOS ÉRZÉS VOLT!!!

Ugyan még itt ott kell csiszolnom a dolgokon a ladásat elég a második körösre, de a szabadon lábmelett követés az elengedhetetlen az első résznél. Mondta ha sikerül összeraknom 2 hét alatt akkor menjünk el. Megfogadtam nagyon keményem gyúrni fogok erre!!!

Sajnos a vizsgáig már nem fogunk találkozni, de megígértem videóval fogom bombázni:D

(Na azért természetesen nem akarok az agyára menni...)

Coca-Cola Testébresztő XII. Női Mozgásfesztivál

Vasárnap Pestre látogattunk az Esélyek házával együtt akik helyet biztosítottak a sátrukban nekünk is. Andival és Lassie-vel közösen képviseltettük az egyesületet, szóralapoztunk. Mi Fanncsával a játék közben pár trükköt is csináltunk amit az emberek szívesen néztek, így ez által felhívtuk magunkra a figyelmet és könnyebben csacsoghattunk munkánkról!

Ajándék:)

A korábbi események után úgy gondoltam, most már igazán megéri beruházni egy új hámba...egy igazán szépbe! FANNI MEGÉRDEMLI!!!

Úgyhogy a tanuló hámunkat lecseréljük nagy valószínűséggel egy ilyenre:

Sonjára pedig átszáll a "tanuló hám"...remélem ő sem okoz csalódást és megerősíti a bizalmamat! ;) :))