"Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van."

Elment egyesületünk egyik kutyája Lassie...aki már az örök vadászmezőkről nézi ezt a kisfilmet valószínűleg....

Szívem minden fájdalma és egyben szeretete amit az enyémek iránt érzek van most ebben:

Agility

És íme néhány kép az előző bejegyzéshez:

Kutyaiskola

Még nem írtam, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy az ózdi kutyaiskolának a területén képezzük a kutyáinkat. Nagyon jó, hisz így kaptunk egy központi helyet ahol ezeket le tudjuk bonyolítani, bár az engedelmes csak töredék része a terápiás vizsgának, de kétségtelenül elengedhetetlen része!!! És ez olyan dolog amit minden Kutyásnak KUTYA KÖTELESSÉGE!! (hogy stílusosan fogalmazzak) lenne, hogy műveljen!

Továbbá lehetőségünk van a pályán agility edzéseket is végeznünk, amit mi leginkább lemozgatásnak és a kapcsolat erősítésének használunk. De nekem és szemmel láthatóan Sonjának is bejön a dolog szóval lehet, hogy komolyan is elkezdünk érdeklődni iránta. Hihetetlen adrenalin szabadul fel bennem mikor szaladok a kutyával és látom ahogy magunk mögött hagyunk 1-1 akadályt! Kb. már 5x voltunk kint a pályán.

Ma azonban nem csak egyedül képeztünk hiszen felkértek minket is egy bemutatóra Ózdon és megbeszéltük a suli vezetőivel, hogy az engedelmes bemutatóhoz mi is csatlakozunk amit ők csinálnak, majd terápiás bemutatózunk és végül ők őrző-védőznek.

...na szóval ma volt az összepróbálás. Hát vegyes érzelmek vannak bennem igazából semmi negatív csak jó, hiszen borzasztóan büszke vagyok Sonjára, hihetetlenül jól dolgozott idegen kutyák és emberek között. Ugyanakkor nagyon jó volt keményebb kötésű kutyákat (cane corso, német juhász, rhodesian ridgeback) és érzékenyebb kutyákat(magyar vizsla, skót juhász, angol szetter) együtt dolgozni látni. Látni azt és ezzel példát mutatni, hogy minden kutyából lehet szófogadó engedelmes kutyát faragni. Természetesen akinek nem megy hazai körülmények között, menjen kutyasuliba vagy kérje ki szakember tanácsát! És hát a képzési módok meglehetősen vegyesek voltak, de pont ez volt a dolog szépsége számomra.
A rendszeresség nagyon jót tud jelenteni és ezt már érzem is.

Ma maximálisan megvoltam elégedve Sonjával, nem tudom de mióta hazajöttünk a csapatépítő tréningről mintha valami történt volna, mintha valami áttörés történt volna a kapcsolatunkban. <3

A vadászkutya esete a vaddal...

Mostanában már észrevettem, hogy a sétáink alkalmával, ha nagyon kimelegszik Sonja hajlamos a vízben és kisebb tócsákban hűteni magát, mindaddig ezzel nem is lenne baj amíg egyszer haza nem talál jönni a "tócsa" tukajdonosa!
...és hát így jár az aki kis csíkosokat kerget:

"Minél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat." !!!!