A kemény munka mondják meghozza gyümölcsét!
Én nem mondanám keménynek a munkát, ám annál kitartóbbnak. Írtam már korábban is, hogy Sonja apportjával nem vagyok megelégedve, de ezt már a kölyökteszten is produkálta, így kb. számítottam rá, hogy mit veszek a nyakamba...egy kihívást!
Sok dologgal próbálkoztam: másik játokot felkínálni neki, (ha játszunk például) jutalomfalattal, klikkerrel, de önmagában ezek a dolgok kevésnek bizonyultak. MINDMÁIG!!!
Ugyanis az utóbbi hetekben megtörni látszik a jég. Rájöttem a titok nyitjára vagyis Sonja nyitjára!A változatosság gyönyörködtet...és tényleg!!! Sonjánál bevált, sosem tanultunk napokig egy dologgal, folyamatosan új dolgokat kínáltam fel neki: rongydarab, kötél, plüssállat, póráz, dummy stb...és már ott tartunk, hogy hozza a pórázát és a kosarat is. Igaz még az átadása nem szép, de ezt is megoldjuk mint mindent eddig!
Ma pedig módunk volt kipróbálni a vad apportot. (Nagy-nagy köszönet Nikinek érte!!!) Műnyuszival próbáltuk és csodálatos volt, látni ahogy előjön belőle az ösztön, a keresés, a szimatolás, ahogy használja az orrát és nem azt lesi, hogy merre dobom el a derékig érő fűbe. Egyszerűen felemelő volt látni, ahogy megnyílt előttem.
Úgy gondolom jó kiképző csak az lehet aki nem görcsösen ragaszkodik egyfajta kiképzési módhoz. Én sokáig úgy éreztem, hogy tudom mit szeretnék megtanítani, a kutyáimnak, de a célhoz vezető utat kellett megtalálnom, hiszen minden kutya más nem lehet egy sémát ráhúzni mindegyikre. Nem tartom magam szuper kiképzőnek, de érzem, hogy jó úton haladok afelé.:)
