2011. október 31., hétfő

A hely ahol élünk...

Almár, immár május óta.
És hogy merre is található? Egert elhagyva Szarvaskő irányában kb 1 km-re. Ott 'hol csodálatos panorámában van részünk minden nap, az erdő minden irányban kb 2-3 perces megközelítésben. Előttünk egy hatalmas mező terül el, ahol gyakran látunk fácánokat, őzeket. A főút másik oldalán csörgedezik az Eger patak ami kedvelt kiránduló helyünk, hiszen jó néhány túraútvonal található arra. A másik irányba elindulva pedig, a Berva-völgyébe érkezünk, ahol az Eged hegy válik jól láthatóvá.Szeretjük a kora reggeli madár csicsergést, a napfelkeltét, a napnyugtát, a csendet és a folyton változó lenyűgöző természetet. Szeretünk itt lakni!


2011. október 21., péntek

Hospice világnap

Ma van a hospice világnapja és ennek köszönhetően meghívtak minket is egy kis bemutatóra amit a hospice osztály főnővére szervezett. Mi egy kisfilmmel (az osztályon végzett munkánkról) és egy rövid bemutatóval készültünk. De a szavak helyett beszéljen ez a videó:

2011. október 20., csütörtök

Az új helyszín....

Ma egy új helyszínre látogattunk el Fanncsával az egri Markoth Ferenc Kórház Pszichiátriai osztályára. Emlékszem 2010 májusában a székesfehérvári segítőkutyákról szóló konferencián még érdeklődve hallgattam az előadást a SANSZ Alapítvány munkájáról és elért sikereikről a pszichiátriai osztályon és reméltem, hogy hasonló jót fogunk mi is tenni egyszer... egy álom megvalósult!
Ezentúl 2 hetente ellátogatunk ide és 5-8 fős csoportokban fogunk dolgozni. A csoport összetétele változó: szorongók, depressziósok, skizofrének.
A mai első órát izgalommal vártam. 5 beteggel találkoztunk és 3 dolgozóval akik kíváncsiak voltak egy ilyen foglalkozásra. Nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, volt olyan beteg aki már nagyon régóta nem mozdult ki a szobájából és mosolyogni is nagyon rég látták...most ez itt megtörtént, hiszen a kutya kedvéért kilépett a szobájából és eljött erre a foglalkozásra, sőt még figyelt is rám azért, hogy később a kutyával kommunikálni tudjon. És mikor Fanni pacsit adott neki, vagy csak belebújt az ölébe, hogy simogassa akkor még mosolyogni is sikerült neki.
Összességében annyira jól sikerül, hogy szeretnének indítani egy másik foglalkozást is az osztály másik részén. Nagyon jól éreztem magam és kíváncsian várom majd a betegek részéről is a visszajelzéseket.

2011. október 18., kedd

Vizsgafeladatok

Mivel finishbe értünk, ezért már gőzerővel megy a felkészülés a vizsgára. Finish, hiszen decemberben az egyesület csinál egy vizsgát amit mi is megpróbálunk Sonjával. Olyan déjávu érzésem van...pont tegnap volt egy éve, hogy sikeresen teljesítettük Fanncsával a terápiás vizsga első fordulóját...és hamarosan Sonjával teszem ugyanezt.:)) Hát igen jóból sosem elég és tényleg mert nekem a felkészülés is élvezetes, és nagyon szeretem csinálni. Illetve, most már nem csak magunk miatt izgulok, hanem a többi vizsgázó miatt, hiszen őket én teszteltem le mikor csatlakozni szerettek volna az egyesületünkhöz. Szóval most már egészen más a felállás, de az a belsőséges felkészülés amit csak ketten tudunk megvalósítani az most is megvan.
Két hete pedig összejött az egyesület, hogy felmérje, hogy hol is tartanak jelen pillanatban tanuló párosaink. Mivel én már vizsgáztam, így én voltam az egyik segítő az összes feladatnál, hogy figyelemmel tudjam kísérni a párosokat, ez alól kivétel volt mikor Sonjával voltam, mert akkor minket figyeltek. :)
Nagyon boldog vagyok, ugyanis a kiscsaj nagyon szépen dolgozott. Úgy érzem eljutottunk arra a szintre, hogy mindent csak finomítani szeretnék már. Apportozott idegennel!!!! az egyik mumusunk... az élelemmegtagadásos feladatok is nagyon szépen mentek, amitől alapjába véve nem féltem annyira, mivel mióta elhoztam ezt gyakoroltuk és tisztába van vele, hogy mikor veheti el és mi az övé. Megfogattuk Belényi Bea tanácsát is és igyekeztem elérni nála, hogy jobban örüljön minden hozzá közeledő emberhez...szerintem ezzel sem lesz már gond. Az engedelmes ami korábban volt mumus...hát ez is működött. 3-4 hónapja elkezdtünk rendszeresen kutyasuliba járni és hol a sulisokkal, hol pedig egyénileg képeztünk. Az első alkalmaknál annyira hiányoltam azt a szép, ha nem is folyamatos, de gyakori szemkontaktust, hogy kicsit féltem is ettől. Úgy érzem azonban, hogy a rendszeresség meghozta gyümölcsét.
Szóval folyamatosan tanulunk, gyakorlunk és nagyon várjuk a decemberi vizsgát. :)

2011. október 8., szombat

4 hónap után...

...és amiért érdemes csinálni.
Tehát 4 hónap után, de főleg a nyári szünet miatt pénteken voltunk újra először a Szalaparton a fiúknál. Meglepetésként érkeztünk, azt megbeszéltük, hogy valamelyik héten megyünk, de nem lett lekonkretizálva. Nagyon jól jött ki. A portán kérdeztem, hogy merre találom őket amikor P. anyukájával belépett az iskola ajtaján és anyukája kérdésére, hogy "jéé ki ez?" hangzott az egyértelmű válasz: FANNI KUTYA! Nagy izgatottság és már Fanni ment is üdvözölni!<3 Ezután együtt mentünk fel a kistornaterembe, ahol a többiek voltak. Széles vigyorral az arcomon léptünk be a terembe, a gyerekek pedig a maguk módján köszöntöttek és mosolyogtak ránk!!!!

Míg a hospiceban az érzelmeimmel küzdök, de megéri!! az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt!
Szeretem csinálni!