...és amiért érdemes csinálni.
Tehát 4 hónap után, de főleg a nyári szünet miatt pénteken voltunk újra először a Szalaparton a fiúknál. Meglepetésként érkeztünk, azt megbeszéltük, hogy valamelyik héten megyünk, de nem lett lekonkretizálva. Nagyon jól jött ki. A portán kérdeztem, hogy merre találom őket amikor P. anyukájával belépett az iskola ajtaján és anyukája kérdésére, hogy "jéé ki ez?" hangzott az egyértelmű válasz: FANNI KUTYA! Nagy izgatottság és már Fanni ment is üdvözölni!<3 Ezután együtt mentünk fel a kistornaterembe, ahol a többiek voltak. Széles vigyorral az arcomon léptünk be a terembe, a gyerekek pedig a maguk módján köszöntöttek és mosolyogtak ránk!!!!
Míg a hospiceban az érzelmeimmel küzdök, de megéri!! az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt!
Szeretem csinálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése