Van olyan amikor a terápiáskutya felvezető túl közel kerül a terápiás alanyhoz. Hát így jártam most én is...helyes vagy helytelen, de így van. És borzasztóan érintett, hogy elment az egyik beteg a hospice osztályról. :'( Mindig lelkesen várt minket és imádta Fanncsát, olykor még könnybe is lábadt a szeme, hogy legalább valaki látogatja őt...na itt nekem is könnybe lábadt a szemem és gombóc volt a torkomban.
Két szobával odébb egy másik nagyon kedves nénit már múlt pénteken 2x-ra találtunk nagyon gyenge állapotban. Félelmetes, de kb 2-3 hónapja került be az osztályra és minden gondoskodás ellenére a betegség úgy néz ki győzedelmeskedni akar. Nagyon nehéz csinálni, ha nem is akkor ott abban a pillanatban, mert akkor többnyire mindenki mosolyog esetleg beszélget velünk, de később nekem visszagondolni....
Iszonyatosan nehéz lehet megélni mindezt! Mégis jó érzés lehet, hogy legalább Ti visztek magatokkal egy kis jókedvet és mosolyt a megszokott mindennapokba. Talán nincs annál rosszabb, mint várni, mikor érkezik el az utolsó perc, és közben lélekben egyedül lenni.
VálaszTörlésItt Pécsett gyermekhospice van, amihez erősen össze kellene szednem minden bátorságomat, hogy ellátogassunk. De tervben van, ahogy más intézmények is, ha kapunk rá lehetőséget :)
Az a kedves néni a vizestállal? :( Most megríkattál. (Nem vádlóan értem, csak olyan szomorú lettem tőle :()
VálaszTörlésIgen.. talán ez a legnehezebb... De belül tudnod, kell, hogy nagyon sokat adsz azzal, hogy ha csak néhány percre is, de önként ellátogatsz hozzájuk Fancsával és egy kis figyelmet nyújtasz nekik. Nehéz, de egyben nagyon szép feladat... Minden elismerésem, légy nagyon büszke... sokaknak eszébe sem jutna... nektek pedig ez a "hivatásotok"!
VálaszTörlés