Rövid összefoglaló a kutyás terápiáról
A legelső tudós aki a háziállatok hatásait vizsgálta az emberekre a 60-as években az Boris M. Levinson, amerikai gyermek-pszichoterapeuta volt, aki Jingles nevű kutyájának segítségével ért el számára is váratlan eredményt egy páciensénél. 1964-ben alkotta meg az USA-ban az állatok bevonásával végzett kezelés, azaz a pet therapy (állatasszisztált terápia) fogalmát. Sikerének köszönhetően az állatok bevonásával végzett terápiás munka igen széles körben elterjedt világszerte. Hazánkban közel tíz éve kezdődtek el kutatások az ember-állat kapcsolat tanulmányozásáról etológusok, pszichológusok, gyógypedagógusok, kutyakiképzők és számos más szakember közreműködésével. Kidolgozásra kerültek az állatok közreműködésével végzett megelőző, gyógyító, rehabilitációs módszerek, valamint megtörtént ennek gyakorlatba való átültetése.
Miért éppen a kutya?
Etológiai vizsgálatok és kutatások legeredményesebbnek a kutyával való interakciót tartják. Hogy miért éppen ők alkalmazhatók legsikeresebben a terápiákon, vagy éppen a fogyatékkal élők rehabilitációjában az a kutyák evolúciós gyökerében rejlik. Háziasításuk során ugyanis egy sor olyan egyedi viselkedést alakítottak ki, amely hasonlít az emberéhez. Dr. Topál József etológus szerint ezek a következők:
Kötődés: Az ember-kutya kapcsolatban a kötődés pszichológiai szempontból hasonlít a szülő-gyerek kapcsolathoz. Vizsgálatok szerint a kutyák kötődése az emberhez alapvetően más természetű, mint a fajtársaikhoz való viszony, ami arra enged következtetni, hogy a kutya számára az ember kitüntetett jelentőséggel bír.
Problémamegoldás: A kutyák probléma megoldó viselkedésének jellegzetességeinek feltárásához az etológusok összehasonlító vizsgálatokat végeztek a kutyák és a farkasok között. Kísérletek igazolták, hogy míg a farkasok képesek voltak önállóan megoldani a feladatot, addig a kutyák néhány sikertelen próbálkozás után a mögöttük álló gazdára kezdtek nézegetni. A kutyák megfigyelt viselkedése összefüggésben van az emberek iránti kötődéssel, a gazdára való nézegetés pedig az emberrel való kommunikációra utal.
Kommunikáció, viselkedésolvasás: Az a tény, hogy a jól szocializált farkasokra nem jellemző az emberre való nézegetés, a kutyák esetében pedig igen, arra utal, hogy ez a hajlam genetikailag elő van készítve bennük, ami szintén háziasításuk eredménye. A kutyák, az ember jelzéseit képesek alapvető kommunikációként értelmezni, és azzal, hogy testbeszédből is képesek olvasni még azokkal az emberekkel is hatékonyan tudnak dolgozni, akik nem képesek beszédprodukcióra.
Kooperáció: Az állatvilágban a kutya egyedülálló módon képes tevékenységének összehangolására az emberrel. Hogy mennyire képes egy cél érdekében együtt működni az emberrel, arra legjobb példa a vakvezetés. Együttműködésük során hol a gazdára, hol pedig a kutyára hárul az a felelősség, hogy egy bizonyos szituációban döntést hozzon.
Szociális tanulás: Az állatok esetében a szociális tanulás azt jelenti, hogy az egyik állat megfigyeli amint a másik végrehajt egy feladatot, majd vélhetőleg sikeresen leutánozza azt. Vizsgálatok kimutatták, hogy a kutyák nemcsak egymástól, hanem az emberektől is képesek megfigyelés útján tanulni.
Szabálykövetés: A kutya kiválóan beilleszkedett környezetünkbe. Megfigyelések szerint képes az emberekéhez hasonló szokásokat kialakítani és átvenni, még az olykor számára értelmetlennek tűnő dolgokat is.
Emocionális szinkronizáció: A leginkább közismert példa erre a farkasok vonítása, mely a falka csoportegységének a kifejezője, az egységérzés, az egymáshoz való kötődés kifejezésére és fenntartására szolgál. A kutyák természetes közege már az emberek között van, így az egymáshoz való tartozás kifejezésére is már más szolgál mint a vonítás. Egyre több tanulmány mutat rá arra, hogy a testi kontaktus, az érintés, simogatás szolgál a kutya és az ember közötti egységérzés kifejezésére.
A kutyás terápia során azokat a kutyában rejlő lehetőségeket használja ki a terapeuta és a kutya felvezetője, melyekről fentebb szó esett a kutyák domesztikációjának elemzésekor. Az, ahogyan a kutya képes ráhangolódni az emberekre, figyelni, kommunikálni, egy sor lehetőséget ad egy terápiás helyzetben a fejlesztésre.
A kutya senkit nem dorgál meg a rossz teljesítményéért, nem mond nemet, nem elutasító, képes elfogadni az embert olyannak, amilyen. Higgadt, barátságos viselkedése, a szemkontaktus felvétel, ez mind-mind megkönnyíti a figyelemösszpontosítást. Jelenléte jó motiváló erő a tanulásra.
A kutya senkit nem dorgál meg a rossz teljesítményéért, nem mond nemet, nem elutasító, képes elfogadni az embert olyannak, amilyen. Higgadt, barátságos viselkedése, a szemkontaktus felvétel, ez mind-mind megkönnyíti a figyelemösszpontosítást. Jelenléte jó motiváló erő a tanulásra.
Az ember-állat kapcsolatban rejlő előnyök terápiás célú kihasználása különböző módszereken alapulhat. Fontos elkülöníteni egymástól ezeket.
Állat asszisztált aktivitás- látogató tevékenység: Ezek ún. „találkozik és üdvözöl” tevékenységek állat és ember között. A jelenlévők számától független, nem megtervezett hanem spontán találkozás az egyének specifikus igényeinek figyelembevételével. A tevékenység nem célközpontú és nincs kiértékelés, nem történik meg a megfigyelhető eredmények hivatalos rögzítése.
Állat asszisztált terápia- fejlesztő terápia: Célirányos beavatkozás, mely kezelés programjába integrált. Az állatoknak meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak, speciálisan vannak kiválasztva a programokhoz, az egyéni fizikai, pszichikai vagy szociális szükségletektől függően. A megszabott program általában egészséggondozó szakemberek által rendezett és/vagy kivitelezett (mint pl. egy szociális munkás vagy egy foglalkozási terapeuta) találkozó a kliens speciális céljaira építve. Az intervenció dokumentált és kiértékelt.
Állat asszisztált edukáció- fejlesztő nevelés, oktatás: Az AAA vagy AAT speciális alkalmazása, ami kifejezetten tanulóknál történhet osztálytermi interakciókban. Ennek a tevékenységnek egy példája az olvasás állattal, mely előidézi a folyékonyságot, könnyedséget és segíti a jellem fejlődését is.
