Sajnos ismét kicsit előre szaladtam. Nem várt események történtek, amire nem voltam felkészülve annyira be voltam sózva, hogy hamarosan mi is mehetünk vizsgázni.
Ez most egyenlőre még mindig a jövő zenéje, hisz nem fértünk be oda ahova szerettünk volna csatlakozni. És, hogy mit is érzek most? Dühöt, fájdalmat és haragot is...haragszok az egész világra! Pedig ez csak az én hibám, mert ennyire negatívan sem szabadna felfogni a dolgokat, de sajnos én ennyire lelkis ember vagyok aki nem tudja elviselni a csalódást és a kudarcokat. Tudom sokszor fogom ennek a hátrányát "élvezni" és nem tudok a hibámból tanulni. Pedig olyan jó lenne végre felnőni és ettől a rossz szokástól megszabadulni. A kutyáim sokat segítettek ebben, hogy próbáljam leküzdeni ezt a fajta terhet és egyenlőre még nehezen látom meg a dolgok pozitív oldalát, de próbálkozok.
Annyira akartam ezt a vizsgát, hogy vasárnap óta minden nap a hideg, az eső ellenére, hogy a suli miatt esetleg későn értem haza, de folyamatosan gyakoroltunk. Fanni már annyira megszokta, hogy esténként gyakorlunk, hogy láttam rajta mikor a póráz a kezembe volt már jött és tudta mi fog következni. Szegénykém szerintem nem érti, hogy hirtelen mi történt 2 nap óta, mert már nem játszunk, nem tanulunk csak a vacsi miatt megyek ki. Szégyellem is magam emiatt, de most valahogy nem tudom rávenni magam.
Eddig igazából az sem érdekelt, hogy akár 200 km-t kell utaznunk ebbe szinte bele se gondoltam, csak éreztem meg kell próbálnunk.
Egy valamit biztosan tudok, ezt talán a sors akarta így nincs is ezzel semmi gond. Egyenlőre csak az én lelkemnek kell helyrejönnie, hisz Fanni ha most, ha 2 hónap múlva is, de ott lesz velem és végig fogja csinálni.
És, hogy Sonjáról is essen pár szó, talán ezért is vagyok most ennyire érzékeny, mert Nála azt érzem, hogy hamarosan következik ez a dacos korszak és félek nehezen fogom tudni kezelni. Csámpás kis kamasz aki próbálkozni fog mindennel, hogy megtornáztassa az agyamat. Márpedig nekem el kell érnem, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Kemény dió lesz de végig fogom csinálni. Egyszer tudom (egyenlőre még inkább remélem, hogy ne érjen újabb kopp...valakit idézve: "készülj fel a legrosszabbra, akkor nem érhet meglepetés") vele is ennyire fogok izgulni a vizsga miatt...
sajnálom, hogy így le vagy törve, de szerintem nincs miért. Minden rendben van, csak kell még egy kis türelem. talán pont arra van szükség, hogy tanulj egy kis türelmet, ki tudja... ;)
VálaszTörlésa gyakorlást meg ne hagyd abba, mert lehet, hogy ugyanilyen hirtelen megüresedik egy hely, jön egy új lehetőség, és mehettek a vizsgára.
Egyébként meg ez a készülj a legrosszabbra duma szerintem nem a legjobb irányadó, mert ha arra készülsz akkor azon pörögsz, azt éled meg és akkor olyan is lesz minden. soha nem lehet elég pozitívnak lenni, csak meg kell találni az egyensúlyt. Nem hiszek a véletlenekben, biztos vagyok benne, hogy hosszútávon így jártál jól... :XXX
én általában a legjobbra készülök. s csak rám kell nézni... működik ;)
VálaszTörléskészülj a vizsgára :)
VálaszTörlésa véletlenekben én sem hiszek, mindenből lehet tanulni és tapasztalatot szerezni. most elég kemény leckét kaptál egyes emberek hozzáállásából...
de nézd a jó oldalát, ugyanolyan távolságban egy vidám csapatban vizsgázhattok :)