Csütörtökön már mindenki várta a pszichiátrián a kis kedvenc Fannikát. Az órák összetételét ettől az évtől sokkal tudatosabban végzem és használom ki a kutyáim tudását és a kettőjük közötti különbséget, hisz ha belegondolunk már a két kutya érintése is különbözik, nem beszélve a kisugárzásukról. Mind a kettő nyugodt, kiegyensúlyozott és kontrollálható, de ettől még egyéniségek. Sonja hosszú szőre sokkal stimulálóbban hat néhány bizalom játék során, míg Fannika kevésbé nyáladzása sokkal előnyösebb (a jutalomfalat keresése a testen) néhány paranoid betegnél. Észrevehető a saját fejlődésem is és ez boldogsággal tölt el, köszönöm kutyákok! :*
A mostani órán kicsit a beszélgetősebb feladatokra helyeztem a hangsúlyt, de mindig váltogatni szoktam, hogy a kutya aktív és passzív résztvevője is legyen az órának. Kutyás képeket hoztam és arra voltunk kíváncsiak, hogy kinek mit sugall a kép milyen érzések jutnak eszükbe. Fanni pedig a tőle megszokott irtó cuki módon vitte körbe a kis rózsaszín kosarát.
Ezután utunk a hospice osztályra vezetett, ahol szintén örült mindenkinek, de mivel itt kevesebb a könnyebben mozgó és hozzá hajoló ember így nehéz dolgom nekem volt, hisz őt felemelni nem igazán tudom, de ügyesen megoldotta, hogy ne maradjon ki egy simiből sem. A szobákat végig járva azért mikor leültünk még beszélgetni, már kidőlt.
Én pedig rájöttem, hogy kinek mi a legjobb célcsoport. Fanni nagyon jól mozog ilyen kórházi közegben és idősek között, míg Sonjához talán közelebb állnak a gyerekek, fiatal felnőttek, de a pszichiátrián is nagyon jól szerepelt. Jövőhéten meglátogatjuk Sonjával a súlyosan halmozottan sérült csoportunkat is. Kíváncsian várom, hogy teljesít ott is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése