Heti terápia

A héten két emlékezetes dolog történt velünk.

Az első nem másról mint Sonja első hivatalos terápiás órájáról szól, hiszen csütörtökön elmentünk a Markoth Ferenc kórház pszichiátriai osztályára. Még a kezdetekkor szó esett arról, hogy év végén fog vizsgázni a másik kutyusom Sonja és mivel igény lenne rá, így a pszichiátria másik osztályán is beiindítanánk a kutyás terápiát a 2012-es évtől. Mivel a vizsgánk megvan és eljött a csütörtök így úgy döntöttem, hogy akkor itt a legjobb alkalom kipróbáljuk Sonját, hogyan dolgozik ilyen közegben. Tudni kell, hogy mivel kórházi ellátásról beszélünk, így a résztvevők nagy része, nem állandó max 1-2 foglalkozás, de többnyire változik a csapat. Eddig 2 hetente jártunk, de mivel Sonja is munkába áll, így bevállaltuk a plusz órákat, így most már heti rendszerességgel fogunk ellátogatni ide. A csoport tagjai eddig a pszichiátriai osztály I-es részéből kerültek ki, de most már a II-es részről is fognak érkezni, a csoport összetétele innentől kezdve pedig fele-fele elosztásban lesz. Eddig úgy voltam az órákkal, hogy ismerkedtem a helyzettel, de egyre jobban és felszabadultabban érzem magam ebben a közegben is, nagyon jó szakemberekkel dolgozunk együtt, akik nagyon jól látják és érzékelik a TEAM munka lényegét és nem mindent a felvezetőtől várnak el.

És hogy milyen is volt Sonja...nagyon édes volt, az elején még rettentően figyelt rám és az első két pacsi inkább nekem ment volna, de utána már nagyon rutinosan adta és természetesen van akinek grátiszt osztogatta. A beszélgetések alkalmával ment egy kört majd szépen lefeküdt, teljes békességben, majd ha szóltam neki egy szóra jött és ott termett várva a következő feladatot. A végén a trükkös részt nagyon élvezte és olyan szépen ráhangolódott mindenkire. Azért vannak apróbb hibák pl, ha nem egyértelmű a kézjel vagy amit kérnek akkor inkább felkínál valami kedvencét itt jelen esetben a pacsit.

És hát Fannikával pénteken ismét végigjártuk utunkat. Az Idősek Berva-völgyi otthonában szoktunk kezdeni. Hetente változik a program, egyszer a társalgóban tartunk foglalkozást a következő héten pedig végigjárjuk a szobákat, hogy oda is eljussunk aki éppen nem szeret vagy nem tud kimozdulni. Most a szoba látogatós óra volt. Az egyik Fannit nagyon imádó néni, most nagyon gyenge volt, beszélni is alig tudott, de megkért, hogy most tegyem fel Fanncsát hozzá az ágyba...hát mondanom sem kell, hogy mennyire meghatódtam, Fanni elaludt a simogató kezek alatt.