Egy boldog és elégedett nap...

Mint korábban már írtam, kicsit félve indultam neki a főiskolának, hogy mindenre jut- e majd elegendő időm, legfőképpen a kutyákra. Sok kritikát kaptam, hogy nem volt túl jó döntés bevállalni a kiskutyát a suli kezdés előtt.

Hát a tegnapi nap után ezt már nem hiszem el. Túl vagyok 3 zh-án...tudok tanulni és kutyázni egyaránt. Igaz nem annyi időm van, mint amit szeretnék, de VAN és ez a lényeg.

Péntekenként Fannival az Autista Alapítványhoz járunk gyakorolni és úgy néz ki januártól módunk lesz játékos órákon részt venni amelyet az Esélyek háza szervez gyerekeknek.

Szóval zajlik az élet kutyázással és tanulással. Boldog vagyok!