Pannon tanya és egy s más rólunk...

Hát eddig leírtam a negatív élményeket, hát most következzenek az igazán pozitív dolgok!

Mindezek ellenére összességében nagyon jól éreztem magam, nagyon jól el voltam a BARÁTAIMMAL. A kutyáink pedig csodálatosak, bár én minden kutyát szeretek hisz ők nem tehetnek semmiről.

Első nap megismerkedtünk a tanyával én voltam a legelső így aztán kaptam egy kis idegen vezetést is. Végigjártuk az összes állatokat, Sonja pedig kétkedve fogatta őket, hogy akkor "ez most mi a csuda?"

Egyikkel sem volt csúnyább kimenetele az ismerkedésnek, a mangalicák még össze is szagoltak mind a két kutyimmal! Vicces állatok, még a séták alkalmával is követtek minket, már csak a póráz és nyakörv hiányzott a nyakukból!:DD Az első nap, de akár mondhatom, hogy a többi is inkább kirándulással telt.

A sűrűnek beígért programból kb 2 engedelmes képzés 10-15 perc illetve egymás klikkerezésére volt csak...nem baj mi jól éreztük magunkat. Az első engedelmes képzésnél elég rosszul éreztem magam, de mégse maradjanak ki a kutyák így mivel Sonja ki volt purcanva, odaadtam Fannit egy kislánynak. Kicsit féltem hisz a lábmelett követés-szemkontaktus még csak most tanultam komolyabban vele, de nem akartam hinni a szememnek. Fanni egy "lábhoz!" szavára leült a lába mellé és szemkontaktus volt. Azért néha mikor nem voltak egyértelmű jelzései és mondatai a kislánynak, kicsit gondolkodott és ilyenkor jött a "felugrok, nem értem, segíts!" A háttérből beleszóltam a megfelelő parancsszóval és ügyesen dolgoztak együtt. Mikor már jobban lettem beálltam én is. Ügyes volt Fanni, velem azért könnyebb dolga volt, már érzem, hogy néha fél szavakból is megértjük "egymást".

Sonjával a hétvége alatt nem volt gondom. Minden kutya szimpatikus volt neki. Sokkal játszott is, de azért inkább a nap nagy része alvással telt, de legalább tudom, hogy nem zavarta az új környezet, mert itt is képes volt horkolva aludni, ahogy otthon is tenné!:) Sokat játszott természetesen Fannival és a nagy séták alkalmával Nelivel és Lassievel is. Nagyon édes volt ahogy a megfontolt és biztos léptű Lassieből kihozta a kölyökkutyát.



Sonját nem túl gyakran engedtem el igaz bent a tanyán, főleg mikor a lovak és marhák visszatértek, de ha szabadon volt akkor sem volt gond, kicsit szaglászott utánamentem és hívtam és többé-kevésbé, de már érzem, hogy többnyire visszatalál hozzám. Egyenlőre nálunk is a flexi a nyerő Sonjánál, de már a hegyi, erdős vagy mezei séták alkalmával anélkül közlekedik, csak zavaróbb környezetben alkalmazom nála, ahol túl sok az inger esetleg veszély és félek, hogy valami baja történhetne.

Úgy érzem annyira nem vészes ilyenkor alkalmazni a felxit, bár eddig nagyon ellene voltam, de ez valamiféle biztonságot nyújt nekem, de lehet hamarosan erre nem lesz szükség és ha elfelejtem azt, hogy nem jönne vissza, hisz "nem vagyok elég érdekes" számára akkor bátrabban engedem majd erről is el. Szombat hajnalban jelentős mennyiségű eső esett hatalams dörgésekkel tarkítva, mikor az éjszaka kimentem Sonját, Lassiet és Fannit is látni véltem. Reggel azoban Fanni sehol sem volt, nagyon megijedtem, tudtam, hogy fél a vihartól, de többnyire a pincébe szokott lemenni. Már úgy volt, hogy én nem megyek vissza a tanyára, de épp mikor a többiek indultak volna megszólalt a telefonom " nem tűnt el maguknak egy kutyusuk?"...VÉGREEE MEGVAN FANNI! Két utcával lentebb a teraszon volt, és mikor megláttam és kiengedték hozzám,, potyogott a könnyem, mint a záporeső. Nem győztem hálálkodni! Dicsérem az eszem mikor megvettem a bilétát és a nyakába tettem névvel és telefonszámmal. Az az igazság, hogy tervbe van véve a chip is, de sokan vannak még úgy vele, hogy nem ismerik és nem biztos, hogy bemennek a közeli állatorvoshoz, hogy nézessenek benne. Imádom Fannit rengeteget tanult és nagyon jó természete van, de félek erről soha nem fogom tudni lenevelni, de dolgozok rajta. Összességében állíthatom, hogy ez a pár nap is javított valamit a kutyáim és köztem, összehozott minket. Tehát nem mondanám, hogy felesleges volt elmennem ide, hisz megismerkedtem nagyon kedves emberekkel is.



Felelevenítettem lovagolási tudásomat. Fejtem tehenet és megkóstoltam melegen a tejét, ami eszembe juttatta egészen törpe koromat amikor nagymamáméknál nyaraltam és mindig ment nekem a friss tejért és finom kakaót készített nekem. Akkor hát megismerkedtem egy új sporttal ami nagyon tetszik nekem és ha máskor is lesz lehetőségem egészen biztos, hogy kipróbálom! Ez pedig nem más, mint a SIKLÓERNYŐZÉS! (ha már bátrabb leszek, az Egedről is megfogom próbálni:DD) Vasárnapig maradt nálunk Juli így a Mátrát is bejártuk valamennyire sok szép helyre elmentünk Parád, Recsk stb. Szóval izgalomról és mozgalmas kirándulásokról most sem volt hiány.

Szóval szerintem szupi kis hétvégét tudhatunk magunk mögött!;))

Az egyesületi élet pedig gőzerővel halad tovább, csak úgy repkednek az ötletek és ha minden igaz az ősztől fantasztikus emberektől tanulhatunk akik jó szakemberek és nem csak a terápiás kutyák nevelésében...nagyon várom már ezt az időszakot!!!

És hát a csodaebek: