A tanulás intenzívebb része szerdára mondható, ugyanis most hozzánk látogatott el Petra Will labradorjával. Furcsa élmény volt számomra és persze az én hibám is, de mentségemre legyen elszoktam a "lábközöttkapunkislisszanós" kutyáktól. Hát Will nálunk is bepróbálkozott és sikerrel járt. Kis kergetőzés volt az utcán, amit ő totális játéknak fogott fel. Pár perc múlva odaszaladt Petrához...VÉGREE! Bevittük leültettem + a két ebemet is mellé és marad volt, aztán kinyitottam a kaput, ismét próbálkozott, de nem engedtem neki ismét vissza az előző pozícióba és...voilá megértette. Ergo nem lehetetlen kutya csak makacs, kölyök és most próbálgatja a határokat. Ezután volt nagy hancúr a kuyták nagyon élvezték, bár Sonjának nem mindig tetszett, hogy átgázolnak rajta, de végül rájött, hogy jó móka ez. Később mikor már a kutyák kellően kifáradtak kicsit gyakoroltuk a pórázon vezetést és a maradot. Ami múltkor talán jobban ment Will-nek, de talán közrejátszott az is, hogy új környezetben volt.
Ezután szalcsit sütöttünk a kutyák pedig türelmesen kivárták a sorukat, bár Sonja ismételten teljesen lefáradt...:D
Fanni is megcsillogtatta terápiás tanonc vénáját és mindenkivel barátkozott -pacsizott és puszit osztott.
Sonjával mostanában a szlalomot és a Szégyeld magad!-ot tanuljuk!:))
Hétvégén kirándulni mentünk Síkfőkútra Sonja majdani és Fanni jelenlegi "munkahelyével" a "Mondjunk mancsot!" kis csapatával. Síkfőkút Heves megyében, a Bükki Nemzetipark határán, Eger mellett 10 km-re, festői környezetben található. A kutyák és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Az Attila forrásnál található kis tónál a kutyák hűsölni is tudtak akárcsak mi a fák alatt. Juliéktól kaptunk egy flexit, amit kimondottan nem szeretek, de úgy éreztem még nem vagyok készen, hogy az erdő közepén elengedjem Sonját félve attól, hogy soha többet nem látom. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nincs is rá szükség és nem győzök hálálkodni Fanninak, aki nélkül biztos nem itt tartanánk Sonjával, hisz Fanncsa hatására mind a ketten folyamatosan a közelemben voltak. Egyre többet vettem észre, hogy a kicsi is keresi a szemkontaktust velem. Ez nem azt jelenti, hogy 100%-os a kutyám, mert nem akarok elfogult lenni, de érzem a változást és látom, hogy kezdi felfogni, hogy ő hova is tartozik és hol a helye. Nagyon jó volt ez a kirándulás sokat jelentett Sonja fejlődésében. Fanni számára és számomra is jelentett meglepetéseket ez az út. Az a kutyám akiről eddig azt mondtam, hogy ki nem állhatja a vizet néhány labda dobálás után, már egyre szívesebben vetette magát a vízbe kedvenc játéka utána. Azért néha Sába is ösztönözte!:D
A túránk végén pedig a Hotel Síkfőkút vendégeinek gyereksereglete sem fogott ki a kutyákon, jól nevelt teráptanoncként viselkedtek és hagyták magukat simiztetni, pacsiztak, labdáztak, keresték a gyerekek társaságát. Bár az érdekes volt amikor 20 gyerekből 10 pacsit kért 10 pedig leültetni akarta. Fanni megoldotta inkább elvarázsolta azzal, hogy az ölébe bújt és megpuszilta vagy épp a labdát hozta, aztán természetesen jöhetett a pacsi.
Sonja is ígéretesnek tűnik, bár pár km itt már benne volt:D 
Íme egy kis videó a hétvégéről:
fantasztikusak vagytok.. :*
VálaszTörlésSzupi :))))
VálaszTörlésnem tudom mennyire volt tudatos ez a zeneválasztás, de annak ellenére, hogy nem vagyok oda Rózsiért, a szöveg az nagyon illett a jelenlegi helyzetre... (kétfelé húzott szekerek stb.) ill a vágtató lelkek is sejtetnek vmit :))) remélem jól értettem a mondanivalódat :xxx
Olvasol a sorok között... ;)))
VálaszTörlés