Lépések a vizsgához...

Ma 3-4-ig az autista alapítványnál gyakoroltunk Sonjával. Megismerkedtünk új eszközökkel, ami részben ismerős volt neki az agility miatt. Milyen jó is az agility. :) Aztán elmentünk bechippezni Sonját, így már ő is egyedi azonosítóval rendelkezik. No nem csak a vizsga miatt akartam ám ezt. Felelős állattartóként mindenkinek kötelessége lenne kutyáját egyedi azonosítóval ellátni, hogy elkerülendő legyen az eltűnések okozta szerencsétlenségek. Továbbá ha értékes kutyáról van szó bizonyítani lehet vele a tulajdonosát, bár szerintem a kutyák értékét nem pénzben lehet mérni, mindenkinek a sajátja a legkedvesebb...hisz ők számomra például felbecsülhetetlenek!
És egy kis más...

Ma két vicces dolog is történt velem: az egyik kevésbé kellemes, a másik megmosolyogtató.

1.Történet : Szállok fel a helyijáratos buszra épp abban a percben értem oda és gyorsan előkerestem a papírokat. Szájkosár a kutya nyakában, idő hiányában nem tudtam ráadni, így gyorsan szálltunk fel, mutatom a papírokat, majd leültünk. Letettem a táskám és épp tolni akartam Sonjára a haltit, mikor odalibben a sofőr: Sofőr: Szájkosár? Én: Ott van a nyakában épp rá akartam tenni! Sofőr: Úgy kell felszállni! Én: Tisztában vagyok vele, csak épp akkor értünk ide. (eközben szépen rátettem Sonjára a haltit) Sofőr: Mi ez? Ez nem szájkosár? Ebből simán kiharap! Ezzel nem is utazhat!!! (arogáns, bunkó, lekezelő stílusban) Én: Elnézést, de ez az! Sofőr: Nem, nem az! (még bunkóbb stílusban) Én: De ez tényleg szájkosár, de ha gondolja szívesen megmutatom a csomagolását és a használatit is hozzá! (na itt már nem bírtam magammal, vissza is ment a helyére):D :D Igazából abban igaza van, hogy ha nem ismeri megkérdezi, hogy mi az. A halti még nincs elterjedve és nem is kell neki ismerni ezt, de a bunkó stílust nem tűröm és főleg ha a kutyáimról van szó!!

2.Történet: Leszállva a buszról andalgunk Sonjával a pályaudvar felé mikor jön a kérdés az egyik járókelőtől: Milyen hám ez?? (közben olvassa Te..rá..pi..ás..ta..nu..ló kutya) Én: segítő kutya hám Járókelő: Miért magának segíteni kell?? :D Hát ha láttam volna rajtuk, hogy van értelme elmagyaráznom akkor megtettem volna...de sajnos nem láttam, szóval csak ennyit válaszoltam: Nem, mi segítünk másokon! <3
És még valami az előző történetekhez, amit igazából eddig is tudtam, de nem árt a megerősítés:

“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.” (Márai Sándor)