Kirándulós, és saját félelmeim levetkőzése

Lelkesen készültünk a hétvégére, a következő kirándulásra amit Nagyúton ejtettünk volna meg. Az első variáció az volt, hogy mind a két lányt viszem és autóval megyünk én Biáékkal a csajok pedig Nikiékkel. Természetesen mindig változik valami és ilyenkor a szükség mostanában egész jó dolgokat szokott eredményezni nálunk. Hát úgy alakult végül, hogy Niki is busszal jön be, így egyértelmű volt számomra, hogy mi is buszozunk és ebből adódóan csak egy kuttymóval mehetek. Mivel kint már igencsak hidegre áll az idő, így inkább Fanncsát itthon hagytam melegedni (sajnos a pulcsikat, mind Ózdon hagytam). Tehát adott volt az út amit busszal és vonattal kellett megtennünk. Izgatottan vártam a mai napot, ugyanis Sonja első vonatozása volt ez. No annyira nem izgultam mint Niki:D, hiszen Botondkának is ez volt az első utazása tömegközlekedéssel, ahol is inkább az a helyzet alakult ki, hogy a gazdát kellett szocializálni a kutyával történő buszos utazásra:D Gyakorlatilag abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én rászorultam arra, hogy a kutyáimat hozzá szoktassam a buszozáshoz, hiszen másképp nem ment volna az A-ból B-be való közlekedés. Így viszonylag hamar kialakítottam náluk, ezt és az esetleges remegést és félelmet figyelmen kívül hagyva hozzászoktak az utazáshoz. Fanninál könnyű volt hiszen barátom sofőr így plusz pozitív élményhez tudta csatolni én ezután pedig a Sonját a már stabil Fannihoz próbáltam igazítani. Első 1-2 alkalom még közösen ment.
Szóval 6-kor már szólt az óra, hogy ébresztő!!! Elindultunk busszal a pályaudvarra ahol Nikiékkel tovább mentünk a vasútállomásra. Mint kiderült Botika rendkívül jól bírta a buszozást, természetesen semmi kétségem nem volt e felől!;)) És hát jött a várva várt vonatozás...leginkább én attól tartottam, hogy nem lesz hajlandó fellépni a lépcsőn. Odafele erre nem került sor, mert az új fajta vonat jött amire csak egy lépés a felszállás. Csendes vonat volt, így lényegében észre sem vette a busz és vonat közötti változást, nyugodtan feküdt.

így kezdte...

...majd így folytatta.

Megérkezéskor elmentünk még Krisztáékhoz felmelegedni, majd irány a határ ahol fácánok, őzek és egy cica várt ránk. Volt héjában sült burgonya a kétlábúaknak, egy kis képzés a négylábúaknak és természetesen séta mindenkinek. Annak ellenére, hogy ilyenkor duplán meg kell harcolnom Sonja ösztöneivel és így a behívással, nagyon szeretek velük kirándulni.

vizslaságok

Mangós

Hazafelé már régebb típusú vonat jött amire gond nélkül szállt fel a kutyám. Lényegében egy másodperc alatt megcáfolta a félelmemet, lehet jobban kéne bíznom (bíznunk!!!) a kutyámban?!

így utaztak a vonaton visszafelé...

Mindig Fanncsából indulok ki, pedig Sonja azért ennél sokkal biztosabb alapot kapott 8 hetes

kora óta folyamatosan, míg Fanni előélete teljesen ismeretlen. Ebből adódóan nem csak a

terápiás nebulóknak fontos a kölyökkori szocializáció hanem minden egyes kölyök kutyának

amit csak kedvtelésből is tartunk. Fáradtan érkeztünk haza, hazafelé

a vonaton és a buszon végig aludt. Itthon vacsi után pedig irány a box és azóta csak egyszer

nézett meg, Fanni pedig szolidaritásból szintén nem jön ki.

Fáradt szetter a jó szetter!:))

Én pedig szerelmes vagyok még mindig ezekbe a szemekbe: