Kutya terápia vs. kutyás terápia

Már annyiszor akartam erről a témáról írni, hiszen mióta ezzel foglalkozom számomra is sokkal szembetűnőbb ez a probléma. Már többször megfigyeltem, hogy az emberek nincsenek tisztában a két szó jelentésbeli különbségével és nagyon zavaró tud lenni számomra, hogy olyan emberek is keverik a két dolgot akik gyakorlatilag ezzel foglalkoznak. Akkor vizsgáljuk csak meg...

Kutya terápia-Tehát a kutya terápia alkalmával a kutya lesz a terápiás alany, amit másképp a kutya rehabilitációjának nevezzük.

Például ha egy kutya borzasztó állapotban kerül be egy menhelyre lesoványodva és nem is akarok azokra az esetekre gondolni amikor megkínozzák, ütlegelik és egyéb dolgokat tesznek szegény kiszolgáltatott állattal...ilyenkor a kutya lelke is sérül és nem csak a teste szorul rehabilitációra. Amit hozzáértő emberek lelkes állatvédőkkel karöltve végeznek egy jobb élet reményében. A napokban találtam egy nagyon jó videót ami nagyon szépen bemutatja, hogy mi is ez valójában. http://tv2.hu/egyikkutyamasiknem/video/egyik-kutya-masik-nem-5-adas

Kutyás terápia- Állatasszisztált terápia...Kutyával asszisztál terápia más néven, ahol a kutya mint segédeszköz jelenik meg. A kutyás terápia során a cél valamilyen fejlesztés. Számos területen használják már ezt a fajta terápiás módszert. Egy pár terület ahol már mi is dolgozunk:

Kórházban: Gyermekosztály, Hospice, Pszichiátria
Idősek otthona

Súlyosan halmozottan sérültek
Autisták

Tanulási problémával küzdő gyerekek

Az első igazi

November 24.-én Ózdra látogattunk pontosabban Arlóba, Niki munkahelyére a Befogad-lak családi napközibe. Arlóban, a Befogad-lak Családi napközi hátrányos helyzetű, tanulási problémákkal küzdő gyermekek tehetséggondozó intézménye. Mi pedig anyanyelvi és matematikai alapképesség fejlesztő foglakozást tartottunk és remélhetőleg még fogunk is! Sonja úgy mozgott a gyerkőcök között, mintha már legalább annyi ideje végezné ezt mint Fanni, pedig ez volt az első igazi foglalkozásunk. De beszéljen helyettem ez a videó:

És igen, a kutyám apportozik benne!!!<3

Ebadó

Magyarországon lassan már minden adóztatásra kerül, így természetesen a kutyatartók sem maradhattak ki ez alól...

"Elfogadta az Országgyűlés az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998-as törvény módosítását, amely ebrendészeti hozzájárulás kivetésére ad lehetőséget az önkormányzatoknak, és kötelezővé teszi legalább háromévente egyszer az ebösszeírást. A törvénymódosítással az önkormányzatok évente veszélyes eb esetén 20 ezer, egyéb kutya esetén a 6000 forint ebrendészeti hozzájárulást szedhetnek a kutyák gazdáitól. Ez alól kivételt élveznek a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő vagy terápiás, a honvédségben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott, az ivartalanított, az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet telephelyén tartott, valamint állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbe fogadott kutyák "

...személyes véleményem pedig mindösszesen annyi, hogy nem bánnám az ebadót, ha az adózok pénze az állatvédelembe szivárogna vissza, de attól tartok ez nem így lesz. Ugyanakkor abszurdnak is tartom ezt, nem igazán tudom elképzelni, hogyan fognak ennyi dolgot ellenőrizni pl.: ha az állatorvos nem írja be a kiskönyvbe az ivartalanítást vagy éppen nem vittük akkor magunkkal, majd az önkormányzatok emberei ultrahanggal fognak járkálni?? Vagy ki és mi alapján fogják megítélni, hogy az én kutyám veszélyes-e, mert Leo pl. simán megugatja a postást az újságkihordót és nem tudom, ha egyszer bejönne az udvarra, nem-e kóstolná meg, amit teszem hozzá egyáltalán nem bánok, mert mamám nem fél és biztonságban érzi magát mellette. Na meg akik az oltási kötelezettségeiket sem vállalták nem hiszem, hogy ezek után ezt fizetni fogják...de ezek csak úgy eszembe jutottak, még számos kérdőjel van bennem a dologgal kapcsolatban.

Kirándulós, és saját félelmeim levetkőzése

Lelkesen készültünk a hétvégére, a következő kirándulásra amit Nagyúton ejtettünk volna meg. Az első variáció az volt, hogy mind a két lányt viszem és autóval megyünk én Biáékkal a csajok pedig Nikiékkel. Természetesen mindig változik valami és ilyenkor a szükség mostanában egész jó dolgokat szokott eredményezni nálunk. Hát úgy alakult végül, hogy Niki is busszal jön be, így egyértelmű volt számomra, hogy mi is buszozunk és ebből adódóan csak egy kuttymóval mehetek. Mivel kint már igencsak hidegre áll az idő, így inkább Fanncsát itthon hagytam melegedni (sajnos a pulcsikat, mind Ózdon hagytam). Tehát adott volt az út amit busszal és vonattal kellett megtennünk. Izgatottan vártam a mai napot, ugyanis Sonja első vonatozása volt ez. No annyira nem izgultam mint Niki:D, hiszen Botondkának is ez volt az első utazása tömegközlekedéssel, ahol is inkább az a helyzet alakult ki, hogy a gazdát kellett szocializálni a kutyával történő buszos utazásra:D Gyakorlatilag abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én rászorultam arra, hogy a kutyáimat hozzá szoktassam a buszozáshoz, hiszen másképp nem ment volna az A-ból B-be való közlekedés. Így viszonylag hamar kialakítottam náluk, ezt és az esetleges remegést és félelmet figyelmen kívül hagyva hozzászoktak az utazáshoz. Fanninál könnyű volt hiszen barátom sofőr így plusz pozitív élményhez tudta csatolni én ezután pedig a Sonját a már stabil Fannihoz próbáltam igazítani. Első 1-2 alkalom még közösen ment.
Szóval 6-kor már szólt az óra, hogy ébresztő!!! Elindultunk busszal a pályaudvarra ahol Nikiékkel tovább mentünk a vasútállomásra. Mint kiderült Botika rendkívül jól bírta a buszozást, természetesen semmi kétségem nem volt e felől!;)) És hát jött a várva várt vonatozás...leginkább én attól tartottam, hogy nem lesz hajlandó fellépni a lépcsőn. Odafele erre nem került sor, mert az új fajta vonat jött amire csak egy lépés a felszállás. Csendes vonat volt, így lényegében észre sem vette a busz és vonat közötti változást, nyugodtan feküdt.

így kezdte...

...majd így folytatta.

Megérkezéskor elmentünk még Krisztáékhoz felmelegedni, majd irány a határ ahol fácánok, őzek és egy cica várt ránk. Volt héjában sült burgonya a kétlábúaknak, egy kis képzés a négylábúaknak és természetesen séta mindenkinek. Annak ellenére, hogy ilyenkor duplán meg kell harcolnom Sonja ösztöneivel és így a behívással, nagyon szeretek velük kirándulni.

vizslaságok

Mangós

Hazafelé már régebb típusú vonat jött amire gond nélkül szállt fel a kutyám. Lényegében egy másodperc alatt megcáfolta a félelmemet, lehet jobban kéne bíznom (bíznunk!!!) a kutyámban?!

így utaztak a vonaton visszafelé...

Mindig Fanncsából indulok ki, pedig Sonja azért ennél sokkal biztosabb alapot kapott 8 hetes

kora óta folyamatosan, míg Fanni előélete teljesen ismeretlen. Ebből adódóan nem csak a

terápiás nebulóknak fontos a kölyökkori szocializáció hanem minden egyes kölyök kutyának

amit csak kedvtelésből is tartunk. Fáradtan érkeztünk haza, hazafelé

a vonaton és a buszon végig aludt. Itthon vacsi után pedig irány a box és azóta csak egyszer

nézett meg, Fanni pedig szolidaritásból szintén nem jön ki.

Fáradt szetter a jó szetter!:))

Én pedig szerelmes vagyok még mindig ezekbe a szemekbe:

Apport

Második alkalom a dummyval:

Hamarosan hozom a jelenlegi állapotot:)

Helyzet hozta gyakorlós

Hát nem így terveztem, de ma kénytelen voltam magammal vinni Sonját terápiázni az Idősek Berva-völgyi otthonába. Kicsit késtünk technikai okok miatt és el is felejtettek szólni, hogy ma az ebéd hamarabb lesz, így nem túl sok időnk volt. Megérkezésünkkor már farokcsóválva léptünk be az intézménybe, nyoma sem egy ici-pici stressznek sem. Bementünk a társalgóba ahol a foglakozásokat szoktam tartani majd elengedtem a lányokat, hogy ismerkedjen Sonja a leendő munkahelyével. Ezek után végig mentünk a folyosón, hogy a még kint levő lakókkal ismerkedjünk. Sonja bújt, pacsit osztott és lenyűgözött mindenkit...köztük engem is! :) Végül még rántott husit is kapott, szerintem jobban nem is alakulhatott volna ez első alkalom itt.

Sokáig úgy véltem, hogy nem lesz olyan igazi, jó terápiás alkat és ezt el is raktároztam az agyamban, de úgy vélem nagyon igyekszik meggyőzni az ellenkezőjéről és így a képzések is sokkal felszabadultabbak számomra, mert semmit nem kell ráerőltetnem, mert tudom/látom, hogy élvezi amit csinál. Miután kijöttünk pedig játszottak egy hatalmasat a falevelek között ami ellepte őket, nagyon élvezték.

Lépések a vizsgához...

Ma 3-4-ig az autista alapítványnál gyakoroltunk Sonjával. Megismerkedtünk új eszközökkel, ami részben ismerős volt neki az agility miatt. Milyen jó is az agility. :) Aztán elmentünk bechippezni Sonját, így már ő is egyedi azonosítóval rendelkezik. No nem csak a vizsga miatt akartam ám ezt. Felelős állattartóként mindenkinek kötelessége lenne kutyáját egyedi azonosítóval ellátni, hogy elkerülendő legyen az eltűnések okozta szerencsétlenségek. Továbbá ha értékes kutyáról van szó bizonyítani lehet vele a tulajdonosát, bár szerintem a kutyák értékét nem pénzben lehet mérni, mindenkinek a sajátja a legkedvesebb...hisz ők számomra például felbecsülhetetlenek!
És egy kis más...

Ma két vicces dolog is történt velem: az egyik kevésbé kellemes, a másik megmosolyogtató.

1.Történet : Szállok fel a helyijáratos buszra épp abban a percben értem oda és gyorsan előkerestem a papírokat. Szájkosár a kutya nyakában, idő hiányában nem tudtam ráadni, így gyorsan szálltunk fel, mutatom a papírokat, majd leültünk. Letettem a táskám és épp tolni akartam Sonjára a haltit, mikor odalibben a sofőr: Sofőr: Szájkosár? Én: Ott van a nyakában épp rá akartam tenni! Sofőr: Úgy kell felszállni! Én: Tisztában vagyok vele, csak épp akkor értünk ide. (eközben szépen rátettem Sonjára a haltit) Sofőr: Mi ez? Ez nem szájkosár? Ebből simán kiharap! Ezzel nem is utazhat!!! (arogáns, bunkó, lekezelő stílusban) Én: Elnézést, de ez az! Sofőr: Nem, nem az! (még bunkóbb stílusban) Én: De ez tényleg szájkosár, de ha gondolja szívesen megmutatom a csomagolását és a használatit is hozzá! (na itt már nem bírtam magammal, vissza is ment a helyére):D :D Igazából abban igaza van, hogy ha nem ismeri megkérdezi, hogy mi az. A halti még nincs elterjedve és nem is kell neki ismerni ezt, de a bunkó stílust nem tűröm és főleg ha a kutyáimról van szó!!

2.Történet: Leszállva a buszról andalgunk Sonjával a pályaudvar felé mikor jön a kérdés az egyik járókelőtől: Milyen hám ez?? (közben olvassa Te..rá..pi..ás..ta..nu..ló kutya) Én: segítő kutya hám Járókelő: Miért magának segíteni kell?? :D Hát ha láttam volna rajtuk, hogy van értelme elmagyaráznom akkor megtettem volna...de sajnos nem láttam, szóval csak ennyit válaszoltam: Nem, mi segítünk másokon! <3
És még valami az előző történetekhez, amit igazából eddig is tudtam, de nem árt a megerősítés:

“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.” (Márai Sándor)

Arra jöttem rá, hogy ezt még nem is osztottam meg itt. :) <3

...de hamarosan jön a következő. ;))

A vizsga előtt, de túl a vizsgapróbán

Nem várt eredménnyel zárult a tegnapi nap. Ám mindenesetre nagyon pozitívval. Sonja olyan jól szerepelt, hogy minden feladatra jól megfelelt értékelést kapott a "vizsgáztatóinktól" Mányik Ricsitől és Belényi Beától, így összegezve a házi vizsgánkra jól megfelelt értékelést kaptunk. Remélem hasonló eredménnyel zárul a decemberi vizsga is. A kajla, a bohókás az örökgyerek angol szetter már csak egy lépésre van attól, hogy terápiás kutya lehessen ő is. <3

Mindenképp nagyon hasznos volt ez a tegnapi nap mindenki számára. Mindenki tisztába lett a gyengéivel és tudja, hogy min kell változtatni a sikeres vizsga eredményéhez. Az elkövetkező 4 hét nagyon mozgalmas lesz mindenki számára, mert elindult a visszaszámlálás a hajrá. Tudom, hogy ezt a vizsgát mindenki legalább annyira akarja és fontosnak tartja mint én...ezt a tegnapi nap bebizonyította. Mindenki odatette amit csak tudott a sikeres szervezés érdekében. Örülök, hogy ilyen csapatom van. Köszönöm Nektek!

Vizsgapróba

Holnap vizsgapróba, jajj úgy izgulok. Kb. mint egy éve...és még nem is a hivatalos vizsga előtt vagyunk, mi lesz velem akkor?!:)) Sonja megfürdetve, közepesen lefárasztva, holnapra minden összekészítve. Nagyon mélyen alszik, fogalma sincs mi lesz holnap még szerencse, neki nem is kell izgulni. :) :)

Hospice

Hospice...a halált "megélni", látni, és semmiképp nem megszokni csak is elfogadni lehet.
Ma előttünk vittek el egy beteget...

Asszimilálódás

Mivel hétvégén vizsgára felkészülést tartunk, így a mai nap folyamán elvittük a tanoncokat, hogy szokják a helyet és ne idegen helyen kelljen majd teljesíteniük. Ez a hely pedig, nem más mint az egri Autista Alapítvány lesz.
Ma Cloe az 1 éves boxer és Sonja voltak jelen. Kerekesszék, furcsán mozgó és gesztikuláló emberek, hirtelen hangok, és idegen eszközök. Tökéletes hely egy terápiás tanonc számára. Először csak hagytam, Sonját, hogy szimatoljon és ismerkedjen mindenkivel. Befelé jövet már vártak minket, így módunkban állt egy kicsit elektromos szék mellett is sétálni és egy furcsán mozgó kislánnyal. Bent pedig miután nézelődött kicsit trükköztettem, nagyon szépen ment neki. Végig csóvált mindenkinek, mintha oda született volna. :)) Ezután adtam jutit 2-3 gyerkőc kezébe és megkértem, hogy adja oda Sonjának, majd le is leültették. Nagyon szépen figyelt rájuk és teljesítette a kívánságukat. Végül megpróbáltam labdázni vele ezt is szépen csinálta. Kicsit beültünk a fejlesztő szobába ahol mi ketten voltunk bent a kutyákkal és 2-3 gyerek. Sonja egy tündér volt. Békésen odabújt mindenkihez majd elterült a simogató kezek alatt. ÉS!!! ...az én kutyám akiről már több blogbejegyzés is szól, hogy nem apportos játszott Brigivel, aki dobálta neki a labdát, amit Sonja farokcsóválva boldogan vissza is vitt neki! Nem akartam ezt még megpróbálni, a helyzet ezt hozta és utólag nagyon boldog vagyok, hogy így alakult!!! Nem tudom lehet, hogy megérezte, hogy most neki ezt csinálni kell...tényleg nem tudom, de piszok ügyes volt az én terápiás tanulóm. Nagyon várom már a vizsgát!:)