2010. augusztus 29., vasárnap

I. terápiás képzés Pesten-egy igazán ígéretes nap

Igazából vasárnap óta fogalmazódóik bennem a gondolat, hogy mit is kellene írnom 3x neki is kezdtem! Azonban még nem tudtam elhinni mi is történt.
Ugyanis vasárnap csodálatos dolog történt velünk.
Az egész ott kezdődött, hogy már pár hete megbeszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot Belényi Beával, hogy elvállalna e minket képezni.(Ő nagyon nagy név ebben a szakmában) Minket is és az ebeket is egyaránt! Ő hétköznap nincs itthon szóval nem volt biztos, hogy tud vállani, így először nem akartam beleélni nagyon magam! Aztán jött a hír, hogy vállal minket! Nagyon boldog voltam és izgatottan vártam az elkövetkező képzés időpontját. Ez a nap 29.-én vasárnap volt, szerintem nem fogom elfejteni ezt az időpontot.
Elég körülményes volt az eljutásunk, de ez egyáltalán nem érdekel, hajtott a cél,amire már nagyon régóta vártam, ugyanis minden kiderül, hogy Fanni alkamas lesz e terápiás munkára. Kicsit félelemmel is álltam a nap elé, de bíztam a kutyámban, bíztam Fanniban. Tudtam, ha lazán veszem és csak egy normális képzésnek fogom fel, akkor ő sem fogja ezt megérezni azt feszültséget rajtam. Hát nagyon nehéz volt leplezni az izgalmam...nagyon izgultam!!!!
Először ebeszélgettünk, kinek mi a gondja stb. Én említettem Fanni viharban való félelmét, ami több mint valószínű, hogy vele született. Mindeközben Bea tényleg olvasott a kutyákból. Én említettem, hogy Néha Fanni megáll és nem akarja teljesíteni amit kérek tőle, erre Be azt mondta, igen tudja mitől van, hisz azt mondta túl hangosan és magas hangon szólok hozzá. Elmondása alapján Fanni egy extra érzékeny kutya és bőven elég ha finoman és halkan kérek valamit egészen biztos, hogy teljesíti. A következő feladat a "kiborítós" volt (ami röviden annyit jelent, hogy a kutyát kikötik egy fához a gazdi mögötte áll, a lényege, hogy a vizsgáztató szemkontaktust keresve fenyegetően közelít az ebhez) a legtöbb kutya erre egészen biztos, hogy kitámadna, de egy jó terápiás kutyának végig nyugodtnak kell mutatkoznia.


F
anni iszonyat jó fej volt, oda pislantott, aztán nézte a legyeket, mintha tudatosan akarta volna lefoglalni magát Egyszer rám nézett amire Bea azt mondta, hogy Fanni megkért, hogy" anya ki ez és mit akar?... oldd meg a helyzetet!". Ahogy Bea közelebb ért és a feje fölé hajolt Fanni felnézett és megnyalta.
Ezek után ezt a feladatot nem kell már megismételnünk.:)))
A hazavezető úton éreztem hogy keveset beszéltünk a csajokkal. Mindenki emésztgette a dolgokat sokat kell még nekünk tanulnunk, hogy megértsük kutyáink jelzését hisz nem velük van a baj, hisz jó alapanyagok. A többi rajunk múlik.

Még tisztán emlékszem, hogy abban a hatalmas havas januári napon Fanni mennyire nem akart dolgozni. Mint később kiderült Nikolnak nem tetszett, hogy Fanncsa ennyire motiválatlan.




Nagyon gyúrtam az elkövetkező hónapokban, hogy felzárkózzunk a többiekhez. Hihetetlen számomra, hogy cirka 6 hónap alatt mennyit fejlődtünk.

Kérdeztem Beát, megpróbálhatom e az őszi vizsgát…IGENT mondott!

Úgy tűnik révbe látszódik érni az álmom…



2010. augusztus 28., szombat

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot,lelkünk egy része mélyen alszik."

Az utóbbi időben elgondolkodtam céljainkról, elképzelésekről és a tervekről. Változások fognak történni főiskolára megyek új közösség és már előre félek, hogy, a két dolgot, hogyan fogom összeegyeztetni... egyet tudok nem szeretném egyiket sem a másik rovására csinálni, ugyanúgy fogok a kutyáimmal foglalkozni, hisz tudom ők jelentik a jövőt számomra és itt végre megtaláltam a helyemet! Sokan mondták, hogy nem jó döntés volt új kutyát bevállalni..."felelőtlenség","esztelenség két kutyát képezni", ugyanakkor sokan támogatnak is hisz látják meddig jutottunk el röpke két hónap alatt. Jó a kapcsolatom mind a három kutyámmal, révén, hogy kölyökről van szó egyenlőre nem várom el, hogy 100%-os kötelék legyen köztünk, mint ami jelen pillanatban felnőtt kutyimnál fenn áll, de érzem, hogy napról-napra hétről-hétre ez változik és pozitív irányba Most már nem kell mindent százszor megismételni, mint az első pár hétben, elfogad irányítónak, FALKAVEZÉRNEK!Sok dologban követi Fannit így bizonyos helyzetekben könnyű dolgom van. Néha azért elbizonytalanodom, hogy kinek is van igaza és biztos képes leszek-e rá, de mikor a kutyák szemébe nézek tudom végig kell és végig fogom csinálni. KÖSZÖNÖM AZOKNAK IS AKIK HISZNEK BENNÜNK!!! Egy valamire biztos megtanítottak, hogy a dolgok pozitív oldalát kell nézni és akkor minden szépen halad az általam elképzelt úton.
Vasárnap Fannival Pestre utazunk, ahol talán minden kiderül a terápiázással kapcsolatban. Izgatottan várom az eseményeket és remélem hozza a formáját. Nagyon bízok benne!
Tehát nem vagyok elkeseredve, most úgy érzem jó úton haladunk és hát néha kellenek a változások is, amik akár előbbre is vihetik az embert. Ezzel kapcsolatban találtam is két nagyon jó idézetet, néha rám jön ez a hóbort és olvasgatok:))
Az első Marcus Aureliustól: "A világ változás, az élet felfogás dolga.”
A másik egy zen bölcsesség: „Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”

2010. augusztus 24., kedd

EGAL-klub: jótékonysági fesztivál az állatokért

Augusztus 19-én, csütörtökön az EGAL klubhoz voltunk hivatalosak ahol is jótékonysági fesztivál volt az állatokért!
Néhány kép:
Mi szórólapokkal, felvilágosítással és a kutyikkal vártunk az érdeklődőket. Sonja sajnos otthon maradt, ismét a busz hátránya miatt.




2010. augusztus 18., szerda

Pannon tanya és egy s más rólunk...

Hát eddig leírtam a negatív élményeket, hát most következzenek az igazán pozitív dolgok!
Mindezek ellenére összességében nagyon jól éreztem magam, nagyon jól el voltam a BARÁTAIMMAL. A kutyáink pedig csodálatosak, bár én minden kutyát szeretek hisz ők nem tehetnek semmiről.
Első nap megismerkedtünk a tanyával én voltam a legelső így aztán kaptam egy kis idegen vezetést is. Végigjártuk az összes állatokat, Sonja pedig kétkedve fogatta őket, hogy akkor "ez most mi a csuda?"




Egyikkel sem volt csúnyább kimenetele az ismerkedésnek, a mangalicák még össze is szagoltak mind a két kutyimmal! Vicces állatok, még a séták alkalmával is követtek minket, már csak a póráz és nyakörv hiányzott a nyakukból!:DD Az első nap, de akár mondhatom, hogy a többi is inkább kirándulással telt.

A sűrűnek beígért programból kb 2 engedelmes képzés 10-15 perc illetve egymás klikkerezésére volt csak...nem baj mi jól éreztük magunkat. Az első engedelmes képzésnél elég rosszul éreztem magam, de mégse maradjanak ki a kutyák így mivel Sonja ki volt purcanva, odaadtam Fannit egy kislánynak. Kicsit féltem hisz a lábmelett követés-szemkontaktus még csak most tanultam komolyabban vele, de nem akartam hinni a szememnek. Fanni egy "lábhoz!" szavára leült a lába mellé és szemkontaktus volt. Azért néha mikor nem voltak egyértelmű jelzései és mondatai a kislánynak, kicsit gondolkodott és ilyenkor jött a "felugrok, nem értem, segíts!" A háttérből beleszóltam a megfelelő parancsszóval és ügyesen dolgoztak együtt. Mikor már jobban lettem beálltam én is. Ügyes volt Fanni, velem azért könnyebb dolga volt, már érzem, hogy néha fél szavakból is megértjük "egymást".
Sonjával a hétvége alatt nem volt gondom. Minden kutya szimpatikus volt neki. Sokkal játszott is, de azért inkább a nap nagy része alvással telt, de legalább tudom, hogy nem zavarta az új környezet, mert itt is képes volt horkolva aludni, ahogy otthon is tenné!:) Sokat játszott természetesen Fannival és a nagy séták alkalmával Nelivel és Lassievel is. Nagyon édes volt ahogy a megfontolt és biztos léptű Lassieből kihozta a kölyökkutyát.



Sonját nem túl gyakran engedtem el igaz bent a tanyán, főleg mikor a lovak és marhák visszatértek, de ha szabadon volt akkor sem volt gond, kicsit szaglászott utánamentem és hívtam és többé-kevésbé, de már érzem, hogy többnyire visszatalál hozzám. Egyenlőre nálunk is a flexi a nyerő Sonjánál, de már a hegyi, erdős vagy mezei séták alkalmával anélkül közlekedik, csak zavaróbb környezetben alkalmazom nála, ahol túl sok az inger esetleg veszély és félek, hogy valami baja történhetne.
Úgy érzem annyira nem vészes ilyenkor alkalmazni a felxit, bár eddig nagyon ellene voltam, de ez valamiféle biztonságot nyújt nekem, de lehet hamarosan erre nem lesz szükség és ha elfelejtem azt, hogy nem jönne vissza, hisz "nem vagyok elég érdekes" számára akkor bátrabban engedem majd erről is el. Szombat hajnalban jelentős mennyiségű eső esett hatalams dörgésekkel tarkítva, mikor az éjszaka kimentem Sonját, Lassiet és Fannit is látni véltem. Reggel azoban Fanni sehol sem volt, nagyon megijedtem, tudtam, hogy fél a vihartól, de többnyire a pincébe szokott lemenni. Már úgy volt, hogy én nem megyek vissza a tanyára, de épp mikor a többiek indultak volna megszólalt a telefonom " nem tűnt el maguknak egy kutyusuk?"...VÉGREEE MEGVAN FANNI! Két utcával lentebb a teraszon volt, és mikor megláttam és kiengedték hozzám,, potyogott a könnyem, mint a záporeső. Nem győztem hálálkodni! Dicsérem az eszem mikor megvettem a bilétát és a nyakába tettem névvel és telefonszámmal. Az az igazság, hogy tervbe van véve a chip is, de sokan vannak még úgy vele, hogy nem ismerik és nem biztos, hogy bemennek a közeli állatorvoshoz, hogy nézessenek benne. Imádom Fannit rengeteget tanult és nagyon jó természete van, de félek erről soha nem fogom tudni lenevelni, de dolgozok rajta. Összességében állíthatom, hogy ez a pár nap is javított valamit a kutyáim és köztem, összehozott minket. Tehát nem mondanám, hogy felesleges volt elmennem ide, hisz megismerkedtem nagyon kedves emberekkel is.



Felelevenítettem lovagolási tudásomat. Fejtem tehenet és megkóstoltam melegen a tejét, ami eszembe juttatta egészen törpe koromat amikor nagymamáméknál nyaraltam és mindig ment nekem a friss tejért és finom kakaót készített nekem. Akkor hát megismerkedtem egy új sporttal ami nagyon tetszik nekem és ha máskor is lesz lehetőségem egészen biztos, hogy kipróbálom! Ez pedig nem más, mint a SIKLÓERNYŐZÉS! (ha már bátrabb leszek, az Egedről is megfogom próbálni:DD) Vasárnapig maradt nálunk Juli így a Mátrát is bejártuk valamennyire sok szép helyre elmentünk Parád, Recsk stb. Szóval izgalomról és mozgalmas kirándulásokról most sem volt hiány.
Szóval szerintem szupi kis hétvégét tudhatunk magunk mögött!;))
Az egyesületi élet pedig gőzerővel halad tovább, csak úgy repkednek az ötletek és ha minden igaz az ősztől fantasztikus emberektől tanulhatunk akik jó szakemberek és nem csak a terápiás kutyák nevelésében...nagyon várom már ezt az időszakot!!!


És hát a csodaebek:

2010. augusztus 16., hétfő

"Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk, mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér"

Hát elérkezett ez is!
Egy kis számotvetés, egyesületünkből két tag kilépett. Az indoklás?...jó kérdés! Ez mostanáig mások és számomra is érthetetlen és értelmetlen. Úgy érzem meghoztak egy döntést és nem lehetett ezen észérvekkel változtatni.
De ez már a múlt nekünk előre kell nézni és haladni tovább a néha nehezebb, időnként pedig könnyebb úton a közös cél elérése érdekében.
MI töretlenül indulunk tovább ezek után is, és képesek vagyunk/voltunk talpra állni. Rengeteg elképzelésünk van a"hogyan továbbról" és hát arany igazság, ha egy kapu bezárul, nyílik helyette másik. Én is így érzem most és tudom nem vesztettünk semmit, maximum tapasztalatot nyertünk!

2010. augusztus 12., csütörtök

Tapolca

Tegnap Tapolcán jártunk, nagyon szép hely hangulatos...nagyon szeretem!
Sajnos nagy bánatomra most csak egy kutyával mehettem, de Sonjának is jó társasága volt ez idő alatt, anyáék vigyáztak rá(nagymami:D)...nem mintha nem lenne már el otthon, de örültem, hogy anyáék is próbálnak megbarátkozni a kis jövevénnyel.
Néhány kép:
Sonja kikérte magának, hogy itthon marad:D






Természetesen a labdázás sem maradhatott el...
És egy vicces tábla, hozzá teszem a park közepén:))

2010. augusztus 5., csütörtök

Sonja tanul



Sonját az első perctől kezdve, ahogy megérkezett hozzánk folyamatosan tanítom és igyekszem a megfelelő viselkedésformát kialakítani nála, hogy remélhetőleg egyszer jó terápiás kutya váljon belőle.

2010. augusztus 2., hétfő

Igazán izgalmas hetet tudhatunk ismét magunk mögött. Hol tanulással, hol tunyulással, hol túl sok esővel vagy épp kirándulással...
A tanulás intenzívebb része szerdára mondható, ugyanis most hozzánk látogatott el Petra Will labradorjával. Furcsa élmény volt számomra és persze az én hibám is, de mentségemre legyen elszoktam a "lábközöttkapunkislisszanós" kutyáktól. Hát Will nálunk is bepróbálkozott és sikerrel járt. Kis kergetőzés volt az utcán, amit ő totális játéknak fogott fel. Pár perc múlva odaszaladt Petrához...VÉGREE! Bevittük leültettem + a két ebemet is mellé és marad volt, aztán kinyitottam a kaput, ismét próbálkozott, de nem engedtem neki ismét vissza az előző pozícióba és...voilá megértette. Ergo nem lehetetlen kutya csak makacs, kölyök és most próbálgatja a határokat. Ezután volt nagy hancúr a kuyták nagyon élvezték, bár Sonjának nem mindig tetszett, hogy átgázolnak rajta, de végül rájött, hogy jó móka ez. Később mikor már a kutyák kellően kifáradtak kicsit gyakoroltuk a pórázon vezetést és a maradot. Ami múltkor talán jobban ment Will-nek, de talán közrejátszott az is, hogy új környezetben volt.

Ezután szalcsit sütöttünk a kutyák pedig türelmesen kivárták a sorukat, bár Sonja ismételten teljesen lefáradt...:D
Fanni is megcsillogtatta terápiás tanonc vénáját és mindenkivel barátkozott -pacsizott és puszit osztott.


Sonjával mostanában a szlalomot és a Szégyeld magad!-ot tanuljuk!:))


Hétvégén kirándulni mentünk Síkfőkútra Sonja majdani és Fanni jelenlegi "munkahelyével" a "Mondjunk mancsot!" kis csapatával. Síkfőkút Heves megyében, a Bükki Nemzetipark határán, Eger mellett 10 km-re, festői környezetben található. A kutyák és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Az Attila forrásnál található kis tónál a kutyák hűsölni is tudtak akárcsak mi a fák alatt. Juliéktól kaptunk egy flexit, amit kimondottan nem szeretek, de úgy éreztem még nem vagyok készen, hogy az erdő közepén elengedjem Sonját félve attól, hogy soha többet nem látom. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nincs is rá szükség és nem győzök hálálkodni Fanninak, aki nélkül biztos nem itt tartanánk Sonjával, hisz Fanncsa hatására mind a ketten folyamatosan a közelemben voltak. Egyre többet vettem észre, hogy a kicsi is keresi a szemkontaktust velem. Ez nem azt jelenti, hogy 100%-os a kutyám, mert nem akarok elfogult lenni, de érzem a változást és látom, hogy kezdi felfogni, hogy ő hova is tartozik és hol a helye. Nagyon jó volt ez a kirándulás sokat jelentett Sonja fejlődésében. Fanni számára és számomra is jelentett meglepetéseket ez az út. Az a kutyám akiről eddig azt mondtam, hogy ki nem állhatja a vizet néhány labda dobálás után, már egyre szívesebben vetette magát a vízbe kedvenc játéka utána. Azért néha Sába is ösztönözte!:D



A túránk végén pedig a Hotel Síkfőkút vendégeinek gyereksereglete sem fogott ki a kutyákon, jól nevelt teráptanoncként viselkedtek és hagyták magukat simiztetni, pacsiztak, labdáztak, keresték a gyerekek társaságát. Bár az érdekes volt amikor 20 gyerekből 10 pacsit kért 10 pedig leültetni akarta. Fanni megoldotta inkább elvarázsolta azzal, hogy az ölébe bújt és megpuszilta vagy épp a labdát hozta, aztán természetesen jöhetett a pacsi.
Sonja is ígéretesnek tűnik, bár pár km itt már benne volt:D

Íme egy kis videó a hétvégéről: