Képzések a nagy melegben

Kicsit lemaradtam, az írásban, pedig történtek az események szépen...:)

Ez idő alatt sokat gyakoroltunk Fannival és Sonjával odafigyelve arra, hogy a mindennapi képzés ne maradjon el. Imádok velük lenni. Nagyon jó érzés tanítani és ugyanakkor tanulni is egyszerre.

Szépen növögetünk is már, hamarosan 12 hetesek leszünk. Erősödnek a foltjai, ami nagyon tetszik. Eleinte furcsáltam, hogy nagyon világos, de már látom a változásokat és nem akarom elszólni magam, de talán pont olyan színe lesz amilyet én szeretek.(Jupíí:DD)

Túl vagyunk már az első fürdésen amit élveztünk is, csak türelmetlenek voltunk sokáig a kádban állni. Ennek nagyon örültem, mert talán benne meg lesz az a vízszeretet ami a másik két kutyámból hiányzik. Bár Leo szeret úszkálni, vele ritkábban tudok vízpartra eljutni.

A héten bementünk Fannival is közös képzésre Egerbe, ami most nagyon jól esett.

(Máskor is, de most különösen...)

Először egy kávézóba ültünk le beszélgetni, ami igazán jól sikerült, hisz mi is jól éreztük magunkat, a kutyák is türelmesen elfeküdtek az asztal alatt és a kávézóban dolgozók is szimpatizáltak a kutyákkal és nem "néztek ki" minket.

A nap másik felében intenzívebben képeztünk. Gyakoroltuk a helyben maradást (akkor is ha a gazdit éppen nem látták), a tárgy hozatalt, illetve a hirtelen mozdulathoz vagy zajokhoz való szoktatást. Mindezt forgalmas helyen zavaró tényezők mellett. Ugyanakkor volt egy kis engedelmes is, amit vagy a gazdival vagy idegennel kellett végrehajtani, hiszen egy terápiás kutyánál nagyon fontos, hogy ne csak a gazdának engedelmeskedjen.

A komoly dolgok után azért természetesen jöhetett a jól megérdemelt játék is a kutyáknak az Érsekkertben. Volt is aztán nagy örömködés:

Ma a nagy melegre való tekintettel kicsit lazábbra vettem a tanulást, hisz fullasztó meleg volt. Szegény ebek nem tudták, hogy melyik oldal a hűvösebb és ide-oda járkáltak árnyékot keresve. Így aztán kitaláltam, hogy pancsoljunk egy kicsit!!!:D Kihoztam a kiskádjukat és teleengedtem vízzel. Mint azt sejtettem is Fanni érdeklődését annyira nem keltette fel, egyszer belelépett aztán "köszönöm" ennyi volt, de Sonja élvezte, hogy a játékait a vízből kell kihalászni.

Aztán eszembe jutott, hogy jó alkalom lenne (mégse hagyjuk el teljes mértékben a mai képzést) kicsit játékos formában ugyan, hogy Sonja ne is tanulásnak vegye az apportozásra álltunk rá. Ami egész jól sikerült, bár néha a hívásomra még labda, kötél stb.. nélkül tért vissza, de az esetek nagy részében dicsekedve szalad hozzám, hogy neki milyen szép játéka van.

Nagyot hancúroztak Fannival is, hogy ki szerezze meg hamarabb a labdát, amit a nagy játék közepette valahogy el is felejtettek már nem is volt annyira érdekes, csak egymással törődtek és a labda mindig hozzám került.:)))

Egy kis hűsítő gyümölcsöt is kaptak: