Az év utolsó bejegyzése...

Igen, eltelt egy év.

Sok dolgot tudhatok magam mögött, mozgalmas évet zárok ismét.

Viszont valami történt ebben az évben ami talán az egész életemet a dolgokhoz való hozzállásomat megváltoztatta. 1 éve, igen pont egy éve a két ünnep között történt hogy az interneten böngészve találtam egy blogot...egy kutyáról...egy terápiástanoncról!!!

Azonnal belemerültem az olvasásba és fantasztikus dolognak tartottam ezt a munkát és egy kicsit irigyelve olvastam és sajnáltam, hogy nálunk ilyen nincs. És tévedtem, mert ez az egyesület Egerben van és épp önkénteseket kerestek. Ez a blog pedig Véda a terápiáskutya tanonc border collie blogja volt, egyesületük pedig a "Mondjunk mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület.

Azonnal lázba jöttem és éreztem bele kell vágnunk , rögtön írtam is egy levelet az egyesületnek éjszaka 2-kor. bíztam Fanniban és úgy éreztem alkalmas lesz:)))....ennek 1 éve!

Azóta túl vagyunk a terápiás vizsga első fordulóján Fannival és van egy gyönyörűséges angol szetter tanoncom is, egy fantasztikus csapat tagja vagyok és nagyszerű embereket ismertem meg. Boldog vagyok, hogy közéjük tartozom, hisz nem csak egy egyesülethez tartozom hanem BARÁTOKAT is kaptam!!! És nem utolsó sorban egy gyönyörű hivatást tudhatok magaménak, igaz még nagyon az elején járunk, de rengeteg lehetőséget látok benne.

Úgy érzem egy igazán eredményes évet zárunk és ezúton kívánok mindenkinek legalább annyi örömöt mint amit a 2010-es évben kapott!!!

SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!!!!

BARÁTOK

Egy elég fontos dolgot még nem írtam le.

Mégpedig azt, hogy egyesületünk angliai különítménye a BARATÁINK végre hazajöttek látogatóba. Mi pedig természetesen mancsos bulit csaptunk! ;) :)))

Nikolunk!!! :*

Lillánk!!!!:*

Boldog Karácsonyt!!!

Békés Boldog Karácsonyt kívánunk minden két és négylábúnak!!!!

♥♥♥

Egy boldog és elégedett nap...

Mint korábban már írtam, kicsit félve indultam neki a főiskolának, hogy mindenre jut- e majd elegendő időm, legfőképpen a kutyákra. Sok kritikát kaptam, hogy nem volt túl jó döntés bevállalni a kiskutyát a suli kezdés előtt.

Hát a tegnapi nap után ezt már nem hiszem el. Túl vagyok 3 zh-án...tudok tanulni és kutyázni egyaránt. Igaz nem annyi időm van, mint amit szeretnék, de VAN és ez a lényeg.

Péntekenként Fannival az Autista Alapítványhoz járunk gyakorolni és úgy néz ki januártól módunk lesz játékos órákon részt venni amelyet az Esélyek háza szervez gyerekeknek.

Szóval zajlik az élet kutyázással és tanulással. Boldog vagyok!

Sonjával Egerben

Novembe 28.-án Egerbe látogattunk, hogy ismét egy MMancso(T)s találkozón beszéljük meg a korábbi eseményeket, illetve jövőbeli terveket és egy kicsit gyakoroljunk is.

Korábban az első ilyen találkán Fanni volt velem és már akkor elhatároztam, hogy Sonját viszem legközelebb. A többiek is kikérték maguknak, hogy Sonját mostanában alig látják így aztán nem volt kérdéses, hogy ki utazik velem :)))

Felkészültem: Jutifalat, játékok a tökéletes figyelem/fegyelem elérésének érdekében.

Jó nap volt!

Kutyáztunk: megismerkedett Juli másik lányával Janka kutyával. Jó fej volt pedig állítólag nem szereti a kölyköket...na ez duplán rossz, hisz Sonja kölyök is és még nagyobb is nála. Na végülis nem volt semmi gond, ha Sonja már túl sok volt neki morgott vagy "vigyorgott" rá. Eleinte úgy tűnt, hogy Sonja megértette, de később nem bírt magával, na ezt Janka sem tűrte, odacsípett neki. Az én nyakiglábom meg sírva szaladt hozzám az asztal alatt. :D

Nagykat szaladtak az Érsekkertben és a félelmem amit anno mondtak nekem, hogy idézem : "a kutyád lesz@r téged!"...na ezt most végleg megcáfoltuk. Bár tudtam, hogy nem igaz, de most megbizonyosodtam efelől. Sonja messziről is ha szóltam neki visszajött!!!! 10-ből 8 alkalom sikeres volt! Én nagyon örülök neki, hisz most kevesebb időm vot vele foglalkozni, de megerősített abban, hogy jó a kapcsolat kettőnk között! Köszönöm Sonja! :*

Gyakoroltunk is, mivel korábban megbeszéltük, hogy megcsináljuk a vizsgafeladatokat felmérés képpen, így most a kajás részére sort is kerítettünk. Mi is kipróbáltuk ezt... egy kis közös konzultáció után Sonjával:) már nem érdekelte a felé repülő májkrémes kenyér, csak a szemével követte, de nem nyúlt hozzá.

Ügyesen halad a szépségem, hogy egyszer majd ő is beállhasson a terápiás kutyák sorába.

Karácsonyi hangulatban: